Amikor könyvet lopni nem volt szégyen

A különleges kiállítás nem a lopást dicsőíti, hanem azt a kort mutatja be, amelyben a feltörekvő értelmiség, ha tájékozódni akart, rá volt kényszerülve az ilyen illegális akciókra. Már csak azért is, mert a kommunisták 1949-es hatalomátvétele után lezárták a határokat, szigorúan átkutatták azon kevesek poggyászát, akik utazhattak, és korlátozták a diplomáciai testületek kulturális tevékenységét is. Nem voltak Nyugatról érkező kiállítások, 1949 után még a Velencei Bien­nálékra sem mehettek ki magyar művészek, így nem is értesülhettek az új képzőművészeti törekvésekről, eredményekről. Csak akkor, ha Budapesten belelapoztak a Váci utcai Idegen nyelvű könyvesbolt albumaiba, vagy a Fészek Klub könyvtárában megnézegették a külföldi magazinokat. Természetesen a szovjet kultúra nagy teret kapott, a Gorkij és a Horizont könyvesboltok tele voltak a szocreál jeles képviselőinek munkáival. És a testvériség jegyében érkeztek hozzánk kiállítások, mint ahogy Kelet felé a mi képeink is kijuthattak az országból. (Megjegyzem, nemcsak időszaki kiállításokra, 1945 folyamán hadizsákmányként is, lásd a Hatvany-palota már csak fotókon látható páratlan műkincseit.)


A január 19-ig látogatható tárlat ezt a sötét - vagy inkább szürke - időszakot részletesen mutatja be.
A fentebb már említett műcsarnokbeli kiállítás kapcsán pedig a kurátorok, Árvai Mária és Véri Dáni­el nagy figyelmet fordítanak a francia kapcsolatokra is. Már csak azért is, mert a korszak másik fontos eseménye a francia kultúrattasé, Guy Turbet-Delof kémkedéssel való meggyanúsítása volt 1957 decemberében. S mivel őt védte a diplomáciai mentesség, ezért munkatársait, a Francia Intézet dolgozóit vették elő, Barják János nyelvtanárt 1954-ben életfogytiglanra is ítélték, de célpont volt az attasé titkárnője, Halkó Marianne is. A korabeli vallomásokból, dokumentumokból Ónodi Eszter olvas fel a tárlaton fejhallgatóval meghallgatható részle­teket. A kiállítás mindhárom teremben hallható „alaphangját”  

a Minisztertanács Tájékoztató Irodája által 1958-ban készített és folyamatosan vetített propagandafilm adja, amely Imperialista kémtevékenységek a Magyar Népköztársaság ellen címen futott akkoriban a filmek előtt a mozikban. Ebben is szó esik a tárlat egyik részletéről, arról a kevésbé ismert tényről, hogy a CIA 1956 és 1991 (!) között csaknem tízmillió kötetnyi könyvet juttatott el a vasfüggöny mögé, így Magyarországra is. Ezek között voltak hidrogénes ballonra kötött újságok, de később inkább postázott vagy a kevés kiutazó által ingyen megkapott kulturális kiadványok, amelyek szétosztásában civilek is részt vettek.

Az ’56-os forradalmat követő megtorlás aztán teljes külpolitikai elszigeteltséget eredményezett, és Kádárék ezt kívánták oldani az 1959 nyarára szervezett, a Műcsarnokban és a Sorbonne-on megtartott kéthetes könyvkiállítással, amelyen Párizsban röplapokon követelték Déry Tibor szabadon bocsátását, Pesten pedig nemes egyszerűséggel ellopták a könyveket.

A tettesek, mint a tárlat végén sorakozó képernyők kisfilmjeiből kiderül, jórészt képzősök vagy művészettörténész hallgatók voltak. Lakner László egy Max Ernst-ről szóló könyvet tett a kabátja alá, de pont előtte bukott le az ajtóban egy fiatal pár, akiket végül visszaküldtek a zsákmánnyal. Lakner aztán azonnal kölcsön is adta a kincset, amely járt többek között Korniss Dezsőnél és Ország Lilinél is, és két év múlva darabokban érkezett vissza jogosulatlan tulajdonosához.

Gyémánt László akkoriban Londonból, Sárközy Mátyás közvetítésével hozott CIA finanszírozta könyvet, és Bak Imrét javasolta egy ilyen jellegű küldemény címzettjének. Klimó Károly Van Gogh és Matisse munkásságát bemutató, kisala­kú kiadványokat lovasított meg, a jeles művészettörténész, Marosi Ernő Giotto, Fra Angelico és Botticelli hasonló kiadványaival távozott a Műcsarnokból.

Az előbb felsorolt művek a más nyilatkozók (Jovánovics György szobrász, Tóth Endre festő, Gábor Eszter, Perneczky Géza, Passuth Krisztina, Kovalovszky Márta és Kovács Péter művészettörténészek) által elemelt könyvek mellett most ott is vannak a falon, sőt, egy kamerával dokumentált akció keretében mi is lophatunk egy kötetet a terem közepén lévő nagy ládából. Ha már ott vagyunk, miért is ne tennénk meg!