Kultúra

Egy válás margójára

Letisztult, szövegközpontú, megragadó és a szokásosnál kevésbé szörnyű Médeiát rendezett a norvég Eirik Stubø a Nemzeti Színházban – A házaspárt Szűcs Nelli és Trill Zsolt alakítja

Euripidész Médeiája egyrészt borzasztóan kegyetlen, másrészt a szerző – a Kr. e. 5. századi nagy görög tragikus triász másik két tagjához, Aiszkhüloszhoz és Szophoklészhoz hasonlóan – az emberi lélek legmélyebb bugyráig ás le.

Egy válás margójára
Trill Zsolt (balra) tökéletesen formálja meg az opportunista figurát
Fotó: MH/Katona László

Hármójuk közül Euripidész foglalkozott a legtöbbet a női lélektannal: művei többségének a görög mondakörök híres és tragikus sorsú nőalakjai főszereplői (például Elektra, Andromakhé, Iphigenia), visszatérő motívumai pedig az őrült szerelemmel, szenvedéllyel együtt járó féltékenység, kiegészítve a hűség, kitartás, árulás, önfeláldozás témaköreivel. Bár sok darabját dolgozta fel az utókor (elég itt csak a francia klasszikusokat: Racine-t és Corneille-t említenünk), valahogy mégis a Médeia ragadja meg leginkább a kortárs rendezők fantáziáját. Ami nem is csoda, hiszen ez Euripidész talán legmodernebbnek nevezhető tragédiája – abszolút megállná a helyét egy csúnya válásról szóló, mondjuk skandináv vagy amerikai szerzői filmként is.

Nem véletlenül élünk ezzel a hasonlattal: Eirik Stubø Nemzeti Színházbeli színrevitelének bizonyos mozzanatai, hangulata is ezt a benyomást keltik. Stubø idén tavaszig igazgatta a Stockholmi Királyi Színházat, a DRAMATEN-t, amelynek társulatával kétszer is nagy sikerrel szerepelt a Nemzeti nemzetközi színházi fesztiválján, a MITEM-en (2017, 2019), az együttműködés következő lépéseként pedig értelemszerűen adódott a vendégrendezői felkérés. Ennek eredménye pedig egy minimalista, ám koncepciójában letisztult, erősen szövegközpontú, de végig követhető, megragadó, és a szokásosnál kevésbé elborzasztóra, szörnyűre formált végkifejletű Médeia lett.

A Médeia nem egyszerű darab, mert a vége nagyon letaglózó, és igazán feloldozás se a nézőnek, se a színésznek nincs, sok színpadi verzióban pedig erre hajlamosak még rá is tenni egy lapáttal. Stubø szerencsére nem erre, hanem az euripidészi gondolatok felszínre hozására törekedett, így a nézőt képes lekötni a férfi-női kapcsolatokról adott tűpontos látlelet, illetve a címszereplő érzései­nek, helyzetének, kilátástalanságának megértése. Ez a Médeia inkább egy válás, egy bosszú természetrajza, nem a női féltékenység és a kettős gyermekgyilkossághoz vezető őrület tanulmánya.

Ebben sokat segít a darab szövegközpontúsága: Rakovszky Zsuzsa fordítása illik a tragédia kortalanságához, a színészek interpretációjának köszönhetően pedig a néző ki tud emelni számára fontos, gondolkozásra késztető vagy mélyen igaznak tartott mondatokat, mindez ugyanakkor rendkívül erős színpadi jelenlétet kíván – ebben szerencsére nincs is hiba.

A darab pikantériáját adja, hogy a válófélben lévő Médeiát és Iaszónt a színész-házaspár, Szűcs Nelli és Trill Zsolt alakítja. Mindketten remek alakítást nyújtanak, noha a tragédia jellegéből adódóan Szűcs Nelli játéka mélyebb nyomot hagy a nézőben. Médeiája bosszúszomjas, erős, taktikus és végtelenül kétségbeesett, ám a kelleténél kicsit ridegebb nő, akinek elárvultsága, szeretetéhsége csak lassan szűrődik át a kegyetlenség álarcán. Trill Zsolt tökéletesen formálja meg a feministák által leginkább gyűlölt, opportunista, csalárd, tenyérbemászó férfi figuráját, Iaszónja valóságosan dühítő. A mellékszereplők is mind kiválóak: Rátóti Zoltán és Szarvas József a két király, Kreón és Aigeusz szerepében, Nagy Mari pedig Médeia dajkájaként remekel – közülük is egyértel­műen kiemelkedik Csurka László a hírnök nagy monológjával (amelyből a Kreón palotájában történteket tudjuk meg), ami az előadás egyik legerősebb jelenete.

Stubø Ondraschek Péter díszlettervezővel minimalista látványt álmodott a színpadra, ami a fentebb említett szövegközpontúságot erősíti: a néző jól tud figyelni arra, ami a karakterek közt és a lelkükben, fejükben játszódik le, a színészekkel együtt a jelenben tud maradni. A leglátványosabb elem a központi LED-fal, amelyen a tenger hullámzása mintha követné Médeia lelkiállapotát, és amelynek segítségével Stubø meg tudta oldani a szörnyű végkifejlet finomabb érzékeltetését. Noha Mészáros Zsófia színesebb, elegánsabb jelmezei kissé idegenül hatnak a kopár díszletben, Médeia gyászruhába öltöztetése jó megoldás. Bár lélekemelő katarzis nincs, és Euripidész tragédiája nem egy igazán megható darab, Eirik Stubø rendezése magával ragadó, értő és értelmező előadás.

Euripidész: Médeia
Ford. Rakovszky Zsuzsa
Rendezte: Eirik Stubø

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom