Káosz kereteken belül

A black midi egy 2017-ben alakult brit experimentális zenekar, amely formációját tekintve, egy mezei rockbandának is tűnhet, de ez - szerencsénkre - messzebb sem állhat az igazságtól.

Az együttes kezdeti felállása a BRIT művészeti iskolában jött létre, még 2015-ben. Tavaly nyáron adták ki első singel-jüket, amely a zseniális Bmbmbm volt. A furcsa gitártémákra és virtuóz dobra alapozott zenéjüket lehetetlen hagyományos műfaji kategóriákba sorolni, és pont ezért nem is lehet mellette szó nélkül elmenni. Majdhogynem páratlanul ütköztették össze a létező összes zenei minőséget; halk, hangos, gyors, lassú, monoton, dallamos. Zenéjükben olykor egymásra csúsztatta, máskor pedig élesen egymás mellé illesztve jelenik meg a nietzschei értelembe vett Apollóni és Dionüszoszi minőség. És azt be kell látni, hogy Thom Yorke (Radiohead) munkásságán kívül nem tudom, mikor találtam indokoltnak az ilyen kettős, szélsőséges felosztás használatát, ami pedig igenis jelent valamit.

A zenekar, ahhoz képest, hogy csak egy albumuk jelent meg egy teljes órát játszott, de milyen egy órát...nem voltak gyenge, átvezető pillanatok, nem, amint felment a zenekar a színpadra a közönség kollektíven vett egy lélegzetet, amit csupán a koncertteremből kilépve fújtak ki.

A koncert kiválóan szólt, talán a dobok voltak egy kicsit élesek, de egy ilyen méretű - családiasan apró - teremnél kifejezetten nehéz, ha nem lehetetlen a dobok finom hangosítása. Valamint meglepő rutinossággal oldották meg a felmerülő problémákat, mint például egy elszakadó húr, lesett mikrofon és a többi, természetesen, azért érdemel kiemelés ez a pár dolog, ugyanis egy elképesztő fiatal együttesről van szó, de a jelek szerint ez nem zavarja professzionalizmusukat semmilyen szinten.

Természetesen a koncert nem azért volt jó, mert rétegzenét játszanak, vagy mert megterhelő hallgatni őket, hanem azért, mert a zenéjükkel, érzelmek és energiák kiszámíthatatlan hullámvasútján kísértek végig.

Az olyan kijelentéseket mint, hogy a black midi a jövő zenéje, igen erős és alaptalan kijelentésnek találom, hiszen egyértelmű, hogy a black midi nem lesz populáris zene, valamilyen hírneve persze lesz azokban a körökben, akik nyitottak az ilyen zenére, de ez kisebbség. Esztétikailag pedig új és friss, autentikus, de nem egy soha nem hallott irányzat, hangzás: avantrock, meth-rock, experimentális zene már mind létezett a black midid előtt is.

De mégis úgy gondolom, hogy rengeteg zenekart, zenészt fognak inspirálni a jövőben, köszönhetően a gitárzenéhez való viszonyuk matt.

Ezért is kiemelten fontos megemlíteni, hogy milyen fontos az, hogy ez az együttes koncertet adhatott a Dürer Kertben, tehát értékes dolognak tartom, hogy a Dürer Kert mintha kicsit az underground szféra felé kezdene mozdulni, ugyanis olyan lehetőségei vannak, ami máshol az városban nincs.