Kultúra

Királyok és pápák festője

László Fülöp portréi a Nemzeti Galériában – A pesti szabóműhelytől a világhírnévig – Nemcsak az arcvonásokat adják vissza a festmények, hanem a modellek személyiségét is

A háborúk előtti régi, jó világ utolsó klasszikus portréfestőjének, László Fülöpnek tizenhat vásznát lehet megtekinteni a Magyar Nemzeti Galériában. „A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937) című tárlat rámutat, az alacsony sorból induló, világhírnévig jutó festő császári és királyi udvarok vendége volt. Az egyik portrét egyenesen II. Erzsébet kölcsönözte a kiállításra.

Királyok és pápák festője
A százötven évvel ezelőtt születt László Fülöp négyezer portréja ismert
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

László Fülöp százötvenedik születésnapja adja a Magyar Nemzeti Galériában látható kamaratárlat apropóját, a jeles portréfestő két alkotása amúgy a kiállítás nyitása előtt került vissza a brit nagykövet budapesti rezidenciájára.   A festőművész egy szegény pesti zsidó szabó negyedik gyermeke volt, ezért már tizennégy évesen el kellett szegődnie címerfestőnek, majd fotóretusőrnek. Aztán pályafutása elképesztő iramban ívelt felfelé, a stúdiumok (mintarajziskola, müncheni és párizsi akadémiák) elvégzése után, harminc évesen már az ország legtehetősebb festője volt, aki egy kastélyra hajazó műteremvillát építtetett magának a mostani Zichy Géza utcában. Fraknói Vilmos, a történetíró és könyvtáros püspök közbenjárására 1900-ban, magáról a pápról, XIII. Leóról festhet portrét, akitől a jó beszélgetések emlékére megkapta a pápai fejfedőt, a zucchettót, a pápa vállgallérját és monogramjával hímzett kendőjét is, amit aztán egy hercegnő által neki ajándékozott kristályüveg dobozban őrzött élete folyamán. Mindezt bármikor megtekinthetjük a Nemzeti Galéria első emeletén, a korszak többi jeles alkotása között, de a kamarakiállítás tizenhat festménye csak jövő év január elejéig
lesz látható „A nagyvilág művésze vagyok...” László Fülöp (1869 – 1937) című kiállításon.

A portréista négyezer alkotásáról tudunk, ennyit gyűjtött össze a hagyatékát gondozó londoni The de Laszlo Archive Trust. Maga a festő csaknem harminc országban járt élete során, kilenc fővárosban tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig. S ahogy a Vatikán, úgy királyi, császári paloták, hercegi kastélyok is megnyíltak előtte. Megfesthette Ferenc József mellett II. Vilmos német császár portréját is, ennek egy 1908. december 11-én készült arcképvázlata utazott most ide Németországból. Egyébként erre a katonás uralkodó lánya, Lujza azt találta mondani, hogy végre a papát látja rajta, nem a császárt. S valóban, ahogy a tárlat egyik magyar kurátora, Bellák Gábor is hangsúlyozta, László Fülöp nem csak az arcvonásokat tudta visszaadni, hanem azt is érzékeltette, hogy ezek jelentős, sokszor történelmi személyiségek.
A nyolcvanhárom éves Görgei Artúrról 1901-ben hat portrét is festett, s a most kiállított, a galéria tulajdonában lévő darabon, különösen a tábornok szemén is ott van az a Móricz Zsigmond által megfogalmazott „élő vértanúság”.

S ami a korban nem ment ritkaság számba, a tehetség kibontakozhatott, a kapuk nyitva álltak, a folytatásban megfesthetett négy hivatalban lévő amerikai elnököt, Mussolinit, és Horthy Miklóst is előbb Gödöllőn, feleségével 1927-ben, majd utolsó magyarországi útján, 1935-ben a budai Várban.

A II. Erzsébet által most kölcsönzött, gyöngysorával babráló gyönyörű ifjú hölgyet ábrázoló, 1925-ben készült portrén a yorki hercegnőt, a későbbi Erzsébet anyakirálynét (1900–2002) láthatjuk. Hasonló ereje van a feleségét, Lucy Madeleine-t ábrázoló tükrös portrénak. Ezt már a Nagy Háború alatt, internálásban Angliában festette, ahová még 1907-ben költözött. Különös története van a színésznő Anny Ahlersről festett egészalakos portréjának. A vöröshajú, tüdőbeteg szépség egy szerep miatt érkezett Londonba, ahol aztán kivetette magát egy emeleti ablakból.

A Grafikai Kabinet előterében folyamatosan vetítik azokat a korabeli filmeket, amiket László Fülöp a Kodak fotográfiai vállalat alapítójától, George Eastmantól kapott felvevőjével rögzített. Itt van számos kitüntetése és annak a négyszáz műnek a reprodukciója, amelyek a második világháború alatt jobbára Magyarországon megsemmisültek, vagy lappanganak valahol.

Kapcsolódó írásaink

Szürrealista krónika

ĀÁtformált valóság: avantgárd alkotók a Várban – A Magyar Nemzeti Galéria tárlatán kiderül, miért dobálta volna meg Dalí és Buñuel paradicsommal filmje közönségét 1929-ben

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom