Arrébb tolt szentély

A Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templom történetének érdekességeit bemutató kiállítás nyílt a Budavári Könyvünnep kísérőprogramjaként a Tér–Kép Galériában. A krisztinavárosi templom előzménye egy 1700-as évek elején emelt fakápolna, amit Franzin Péter Pál kéményseprő mester emelt hálából, hogy családját elkerülte a pestis. A jámbor kéményseprő elgyalogolt az észak-itáliai Vigezzo-völgybe, egy Mária-kegyhelyre, ahonnan el is hozta a kegykép másolatát a kápolnájába, ennek helyére emelték aztán 1795 és 1797 között a mai kőtemplomot. Pontosabban nem teljesen azt, hiszen a kiállítás egyik témája a templom 1936-ban elhatározott és 1943-ra kivitelezett bővítése, amelynek során – mint ahogyan az Erzsébet híd építésekor a Belvárosi Plébániatemplom kapcsán is felmerült – egyszerűen odébb tolták, pontosabban elhúzták 5,09 méterrel a szentélyt. A tárlaton a Brestyánszky Tibor építész által elkészített bővítési tervek mellett most láthatóak azok a rajzok is, amelyeken az akkor a fővárosi magasépítési ügyosztályon dolgozó mérnök, Borsos László megtervezte a görgőpályát és a dúcolásokat. Az 1943 őszén zajló akcióról a Magyar Filmhíradó tudósítást is készített. De elolvashatjuk a bővítési kezdeményezéssel kapcsolatos levelezést is Serédi Jusztinián hercegprímás és az egyházközség között.

Külön helyet kapott a kiállításon a templom kapujában agyonlőtt Dénes Artúr ügyvéd halálának története is, amit a 8 órai újság riportere által megkérdezett fogorvos, Wein Dezső beszélt el részletekbe menően. Wein mint a Fehérház Bajtársi Egyesület alapítója, természetesen nem volt kibékülve a proletárdiktatúrával. S amikor a Várban, az úrnapi körmeneten meggyalázták az oltáriszentséget, az ünnepet egy héttel követő krisztinavárosi búcsúi mise után a kétezer résztvevő Wein szervezésében demonstratíve elénekelte a Himnuszt, és elkezdték letépkedni a vörös zászlókat is. Ekkor lépett közbe a vörös őrség, de megérkezett a Duna-parti Batthyány-palotából Cserny József és terrorbrigádja is. A halálos lövést állítólag Weinnak szánták, aki szintén ott állt a templom kapujában, de Vidra János, az I. kerületi őrségparancsnok végül Dénest találta el. Az ügyvéd a Rókus utcai kórházban egy nap után halt bele a mellkasi sebesülésbe. Vidra Jánosra végül nem tudták rábizonyítani a gyilkosságot, ő mégis jobbnak látta, ha Bécsbe költözik.

A falon olvasható egy korabeli összeállítás is a vörös diktatúra vérengzéseiről településekre lebontva, Abonytól egészen Zólyomig, illetve egy rövid tudósítás a Budai Napló 1920. június 23-i számából arról, hogy az évfordulón sok krisztinavárosi kereste fel Dénes Artúr sírját, ahol a Budai Dalárda elénekelte a Himnuszt, és a halottat méltató beszédek is elhangzottak.

A kamarakiállítás harmadik nagy témája a 148-as számú Nagyboldogasszony cserkészcsapat története, ami a plébániához kötődik. A későbbi Testnevelési Főiskola helyén működő Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Gyakorlóiskolájában 1921 és 1923 között 86-os számmal működött a Báthory-cserkészcsapat, amelynek aztán 1948. szeptemberi megszüntetésébe a krisztinavárosiak nem tudtak belenyugodni. Ezért több-kevesebb rendszerességgel továbbra is összejártak: kirándultak, vagy a Németvölgyi úton lévő Makk Hetes vendéglőben, esetleg a Márvány utcai Kis Royalban találkozgattak egészen a rendszerváltásig. A vitrinekben a cserkészek relikviái mellett a templom régi liturgikus tárgyaiból is láthatunk néhány szép darabot az október 18-ig látogatható kamaratárlaton.