Olvassunk magyar drámát!

Utóbbinak pedig azért van idén különösen nagy jelentősége, mert 1984 óta ekkor, szeptember 21-én tartjuk a Magyar Dráma Napját, így most duplán ünnepel a hazai színjátszás. Tudvalevő, hogy e jeles nap Madách Imre Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i ősbemutatójának állít emléket, egyik legfontosabb, szellemi kulturális örökségünknek. A kezdeményezéssel anno a hazai drámairodalom értékeire kívánták felhívni a figyelmet, hogy olvassunk, nézzünk – sőt, az arra képesek írjanak is – magyar drámát.

Csakhogy manapság már nem divat drámát olvasni. Legfeljebb elvétve egy kis (igaz, jól) újrafordított Shakespeare-t vagy aktuá­lisan jól menő kortárs szerzőt – legyen bármilyen lehangoló és sötét Székely Csaba –, na de klasszikust!? Az olyan snassz, idejétmúlt, és különben sem értünk már belőlük egy szót sem. Szegény Katona és éppen Madách, illetve Vörösmarty vannak kipécézve egy ideje már a közoktatásban is: sokan szeretnék, diá­kok, tanárok, szakemberek együtt, hogy vegyék ki őket a tananyagból, mert túl nehéz olvasmányok. Pedig igazán megérdemelnék, hogy kicsit szeretgessük őket, legalább ilyen alkalmakkor.

Mert bár a mai ember tényleg nem boldogul velük olyan nagyon könnyen, de fontosak. Még csak nem is azért, mert az általános műveltség „részei”. Hanem, mert nélkülük nem létezne ma magyar drámairodalom és színház. Igen, gondolkozást, értő olvasást igényelnek, ám az oktatásból való kihagyásuk olyan volna, mintha a francia gyerekekkel nem olvastatnának Molière-t, Racine-t, Corneille-t vagy éppen Victor Hugo-t. Elképzelhetetlen.

Persze, megfelelő korban kell őket olvasni, és előtte nem árt megérteni és megértetni, miért jó drámát olvasni, hogyan kell jól drámát olvasni. No meg nem a legnehezebbekkel kell kezdeni. Lehet ám „bemelegítésnek” sokkal közelebbről is válogatni, hiszen csodálatos gyöngyszemeink vannak a huszadik század innenső feléből is. Ott van rögtön például Tamási Árontól a tündöklően szép Énekes madár vagy Sütő Andrástól az Egy lócsiszár virágvasárnapja, amely egyszerre dühítő és szívbemarkoló. Hogy ne beszéljünk Molnár Ferenc csodálatos játékosságáról, dramaturgiai érzékéről és világhírű történeteiről. Mondhatjuk a Liliomot, amely drámairodalmunk egyik, ha nem a legszebb darabja, de választhatunk vidámabbat, könnyedebbet is: a Játék a kastélybant vagy akár az Üvegcipőt. Vegyük elő Örkényt, ha abszurd kell, és Németh Lászlót, ha történelmi. De sorolhatnánk tovább remek szerzőinket vissza egészen Bornemisza Péterig.

És hogy miért jó drámát olvasni? Mitől több, mint beülni egy előadására a színházba? Mert nem kész értelmezést kapunk. Mert így mi magunk egyszerre lehetünk rendezői, színészei, látvány: azaz díszlet- és jelmeztervezői az adott darabnak. Olyan környezetbe, helyszínre, kontextusba helyezzük a szöveget, amilyenbe csak akarjuk, és azt a szerzői instrukciót hagyjuk figyelmen kívül, amelyiket csak akarjuk – nincs jogdíjvita, se engedélyeztetési hercehurca. Szereplőink olyan hangon szólalnak meg, ahogy az nekünk a legjobban tetszik. Úgy értelmezzük, képzeljük el, ahogy csak akarjuk. Hát van ennél fantasztikusabb!?

Ha máskor nem, legalább a Magyar Dráma Napján olvassunk magyar drámát!

A Nemzeti Színház ma nyílt napot is tart a Színházak Éjszakája előtt, amelyen hajókirándulással, nyílt próbákkal és a teátrum zenekara, a NESZ koncertjével is várják az érdeklődőket. Emléktáblát is avatnak Bitskey Tibor, a Nemzet Színésze egykori házának falán.

A szerteágazó programkínálatban ma este a Radnóti Színházban beszédtechnika óra, a Szkénében összművészeti séta várja a közönséget, a Játékszínben pedig a Beugró dupla különkiadása, amelyben a megszokott színészek mellett Hegedűs D. Géza, Debreczeny Csaba és Makranczi Zalán is részt vesznek.

Kalandtúrával és horrorisztikus kulisszajárással is várják ma a közönséget a debreceni Csokonai Színházban, de megismétlik a tavalyi év egyik legsikeresebb programját is, amelyben a nézők átvehetik a színészek szerepét.

A Miskolci Nemzeti Színházban az igazgató, Béres Attila fogadóórára várja ma a nézőket, akik felfedezhetik a festőtárat, illetve a díszlettervezés rejtelmeit is.

A Kulturális Örökség Napjain a fővárosban az érdeklődők felfedezhetik a Kőbányai víztározó medencét vagy a Molnár-C. Pál Múzeumban az új időszaki tárlatot, amely a 125 éve született festő és kortársai, Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula és Szőnyi István előtt tiszteleg.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban könyvkötő és kalligráfiai műhelyek várják az érdeklődőket, a Magyar Táncművészeti Egyetemen pedig nyílt balett- és néptáncórák lesznek az épületbejárás mellett.

Pécsett török kori séta, zenével és színjátékkal kísért temetési menet és flashmob is lesz, emellett könyvtárlátogatásra, levéltári sétára és kiállításra várják a látogatókat a hétvégén.

Szegeden a Somogyi-könyvtár szervezésé­ben az éjszakai élet legális és illegális helyszíneire kalauzolják el a sétálókat, emellett a vendégek megismerkedhetnek a szegedi mozik történetével, a Belvárosi temetőben pedig a színházművészet egykori nagyjainak emlékét idézik fel. (SK)