A beatköltő élénk és pasztell színekkel megrajzolt élete

Bár Bob Dylan nevét hallva elsőként nem a képzőművész, hanem a tizenegyszeres Grammy-díjas énekes, zenész, dalszerző, valamint a Nobel-díjas költő ugrik be, alkotásai, amelyeket most a szegedi Reök-palotában tekinthetünk meg, legalább annyira figyelemre méltók, mint dalai.

Képzőművészeti munkásságának kezdete az 1960-as évek elejére tehető, amikor 1962-ben – sok korábban használt művésznév után – Bob Dylan néven adta ki első albumát. A tárlat első szekciójában több utcakép és klasszikus tájkép, valamint vasúti sín, napraforgó-sorozat és néhány porté váltakozik. A falra függesztett ismertetőből azt is megtudjuk, hogy Dylan 1989 és 1992 között, turnéfellépéseinek szabad perceiben, utazásai során rajzolással ütötte el a szabadidőt. A rengeteg papírra vetett rajzból aztán gyűjtemény lett, ami 1994-ben könyv formájában Drawn Blank, vagyis Megrajzolt űr címmel jelent meg. A sorozat alkotásai kezdetben festmények vázlataiként, kiindulópontjaként szolgáltak, de később azokból grafikai munkák készültek. Saját bevallása szerint azért rajzolt, hogy pihentesse és újra összpontosítsa az elméjét, amíg Amerikában, Ázsiában és Európában turnézott.

Az elkapott tájak, nagyvárosi látképek mellett az élet hol apróbb, hol intimebb pillanatai elevenednek meg képein, amelyek a 20. század eleji expresszionistáktól átvett színhatásokkal készültek, de egyes grafikáin a hiperrealizmusba hajló ábrázolásmódot is felfedezhetjük.

Feltűnő, hogy ugyanarról a képről több változatot is készít. Például a Man On A Bridge, a Dad’s Restaurant vagy az Endless Highway című képeken is jól látszik, hogy különböző színeket, tónusokat használ, amelyek eredményeképpen dinamikus variációkban, különféle hangulatokat teremtve képes megmutatni ugyanazt a tárgyat – ezek a sallangmentes, erőteljes alkotások pedig épp olyanok, mint zenéi. Tobias Rüthner, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója szerint Dylan esetében „éveken keresztül lehettünk tanúi annak, milyen sikerrel adja elő régi dalait új verziókban, annak érdekében, hogy friss értelmezést közvetítsen velük. Ezt most papíron folytatja.”

Amúgy az imént említett, Drawn Blank című könyv csaknem száz rajzot tartalmazott, és az alkotások átdolgozott változataiból kiállításokat is láthatott a közönség: 2007-ben a németországi Kunstsammlungen Chemnitz gyűjteményében, 2008-ban a londoni Halcyon Galleryben. Két jelentős tárlat született még munkáiból 2010-ben: a torinói Accademia Albertina delle Belle Artiban és a tokiói Asahi Exhibition Centerben. Ráadásul 2013-ban a Mood Swings (Hangulatingadozások) című kiállításon első fémszobor alkotásait is bemutatta a londoni Halcyon Galleryben.

Szegeden a következő nagyobb egységben az amerikai utcaképek elevenednek meg gyorséttermekkel, kávézókkal, motelekkel, apartmanokkal. Egy kisebb teremben kaptak helyet a színes portrék és csendéletek, míg szintén önálló térben a Cassandra című aktképsorozatát látjuk 2010-ből. Az utolsó szekcióban újra utcaképeket találunk: Brooklyn utcái, a Manhattan Bridge, hangulatos éttermek és egy fánküzlet kapott helyet. w