Gyalázatos gazember vagy zseni

Topolánszky Tamás Yvan filmje, a CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot tulajdonképpen ott veszi kezdetét, amikor a Warner stúdióvezetői azt vágják Curtiz fejéhez, hogy a közönség szemében még nem húzónév. Jack L. Warner ugyanis cseppet sincs megelégedve az 1920-es évek elején Budapestről előbb Ausztriába, majd Amerikába emigráló Kertész Mihály (akit eredetileg Kaminer Manóként anyakönyveztek, majd 1926-ban önmaga angolosította a nevét) munkastílusával, de új filmtervével sem. Noha Curtiz ekkor már a stúdió kulcsembere, és színészeiből – például Errol Flynnből, Olivia de Havillandból, Doris Dayből – sztárt tud faragni, önmaga nem tud túlnőni a becsületes iparos munkákat végző direktoron.

A Magyar Média Mecenatúra programban készült alkotás bő másfél órában azt foglalja össze, mindezek ellenére miként készül el a Curtiz főművének számító Casablanca 1942-ben. Topolánszky filmje ezzel teljesíthetetlen kihívás elé állítja magát: sem a filmtörténet egyik legismertebb alkotásának megszületését, sem rendezőjének szakmai és magánéleti karrierjét nem lehet bemutatni egyetlen játékfilm keretében. A témaválasztás paradox mivoltát jól példázza az is, hogy Curtiz életében talán nincs is benne egy játékfilmnyi történet – legalábbis Topolánszky akaratlanul is ezt sugallja. Ugyanakkor például Alan K. Rode amerikai filmtörténész két évvel ezelőtt megjelent életrajzi kötete árnyalhatja a hollywoodi direktorról a film által kialakított képet.

Miközben Topolánszky kronologikus pontossággal követi a forgatás eseményeit, számtalan apró leplet leránt Ó-Hollywood jelentős rendezőjéről, illetve kendőzetlenül szól a művészi minőségre nem sokat adó, profitorientált stúdiórendszerről, amelyben Victor Fleming, Charles Chaplin, John Ford és Curtiz megalkotta életművét. A filmzene, amely Subicz Gábor és a Modern Art Orchestra érdeme, megidézi a dzsessz virágkorát, illetve a Casablanca leitmotivját, Dévényi Zoltán fekete-fehér kamerája pedig szépen pásztázza az észak-afrikai bárnak „álcázott” stúdióbelsőt, a szorgos kezek által épített díszletet. A negyvenes évek filmes látványvilágát, Curtiz álomgyári filmjeit idézik a kontrasztos megvilágítások, a felfelé szálló cigarettafüst, a képi világra szépen erősítenek rá a kifejező arcokra közelítő jelenetek és a hosszú snittek.

A címszerepet alakító Lengyel Ferenc esetében nem csak külső hasonlóságról beszélhetünk, ízig-vérig átszellemül a rossz angolsággal beszélő (ez a hunglish kifogyhatatlan humorforrás), szitkozódá­sait válogatott magyar káromkodásokkal tarkító hajcsár figurává.

A CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot jelenetei közül azok a legjobbak, amelyek alanyának magánéletét mutatják be, Lengyel pedig lubickol a nők hajkurászása, a stáb megalázása és terrorban tartása miatt „gyalázatos gazembernek”, filmművészeti teljesítménye miatt pedig „zseninek” tartott Curtiz szerepében, aki egyszerre tud érzelmes és túlontúl makacs lenni.

A lányát alakító Dobos Evelin kiváló alakítást nyújt: Kitty karakterét egyaránt formálja visszafogott, érett nővé és a tündérmesék ártatlan hercegnőjévé. Az alkotók javára írható, hogy a filmbeli forgatáson a Bogart és Bergman párost mellőzve jóval nagyobb teret kap a mára elfeledett magyar világsztár, Szőke Szakáll, akit Gyabronka József hitelesen idéz meg, valamint a Casablanca náci őrnagya, akit a német Christopher Krieg alakít. Az ír Declan Hannigan játéka az, amely több-kevesebb sikerrel emlékezetessé tesz egy másik mellékszereplőt, a háborús minisztériumtól érkező felügyelőtisztet.
Topolánszky Tamás Yvan filmje, amely nem kerüli el az elsőfilmesek kényszerű finomkodásait, szellemidézés a javából, és bár nem túl találékony, dicséretet érdemel az olyan apró finomságokért, minthogy a filmben feltűnő órák a Casablanca forgatási évét mutatják. A komoly dráma, a lebilincselő történet és a tényleges kérdésfelvetések hiá­nyáért semmi sem kárpótol, de árnyalja a képet, hogy az alkotók játékfilmhez mérten szerény költségvetésből dolgoztak. Abból pedig szinte a legtöbbet hozták ki.

CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot
Magyar életrajzi film, 98 perc, 2018
R.: Topolánszky Tamás Yvan
10/6