Balatonalmádiban dobog a kortárs képzőművészet szíve

A Dunántúl képzőművészeinek színe-java képviselteti magát azon a tárlaton, amely a 18. századi jezsuita kolostor magtárában kapott helyet Balatonalmádiban. Az Új Dunántúli Tárlatra a megyei kurátorok meghívásával lehetett bekerülni, csakúgy, mint az eredeti kiállításra, amelyet 1936-ban Szombathelyen Zalai Tóth János, Egry József festőművész egykori magánnövendéke kezdeményezett. A két világháború közti időszakban azonban nem válhatott hagyománnyá a tárlat: egészen az 1960-as évekig nem rendezték meg, csak akkor indultak újra a Dunántúli Tárlatok.

A nyolcvanas években Kaposvár adott otthont a kiállítás-sorozatnak, amely a rendszerváltás idején szűnt meg.

A harminc év után most megrendezett Új Dunántúli Tárlatra minden dunántúli megye tizenöt képzőművészt delegált, a kiállítás két kurátora Veszeli Lajos és Baky Péter festőművészek. Gyakorlatilag a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagjai vehettek részt a kiállításon. Veszeli Lajos lapunknak hangsúlyozta: több Kossuth- és Munkácsy-díjas művész mellett fiatal alkotók munkái is láthatók. Majd hozzátette, a művészek több mint fele fiatal, de a friss, modern vonulat mellett a klasszikus művek is jelen vannak. Jó példa erre a kilencvenöt éves Lesencei Márta szobrászművész, valamint a kilencvenéves Horváth János festő munkája. Többnyire festmények, grafikák és szobrok köré épül a tárlat, amelyet néhány iparművész alkotása egészít ki, így igazán sokszínű kiállítás jött létre.

A munkák négy egységre oszthatók: a kilencven méter hosszúságú borospincében szobrokat, plasztikákat és iparművészek alkotásait láthatjuk, a földszinten és a beépített galériában festmények, grafikák kaptak helyet, az udvarra több nagy méretű szobor került – magyarázta Veszeli Lajos, akinek harmincévnyi munkája érett be most.

A kiállítás a Pannónia alcímet kapta, ezt a tágabb szellemiséget képviselik a művek. Veszeli lapunknak azt is felidézte, Feledy Balázs művészettörténész és művészeti író a megnyitón úgy fogalmazott, ezzel a tárlattal Balatonalmádi a Balaton és a Dunántúl képzőművészeti központja lett, amit nagyon jó volt hallani.

Amikor az előkészületekről kérdeztük, a kurátor elárulta, két és fél hónap alatt kellett megszerveznie ezt a nagyszabású kiállítást, ami akkor szinte lehetetlen feladatnak tűnt. A Magyar Művészeti Akadémia mellett cégek, civil szervezetek, pincészetek, családtagok, barátok és önkéntesek is segítették a munkát. Mint rámutatott, mindenki pozitívan állt a kezdeményezéshez, és a város vezetése is felismerte a rendezvény fontosságát. „A kilenc megye kurátoraival sokat egyeztettünk, napi hatvan-nyolcvan telefont váltottunk, lélekemelő volt a közös munka” – emlékezett vissza.

A finisszázsra százötven oldalas katalógus készül: „Minden kiállító művészt arra kértem, négy-öt mondatban fogalmazza meg, mit jelent számára a dunántúliság, így a pannóniai szellemiség ebben a kiadványban is megmutatkozik” – hangsúlyozta Veszeli. Végül azt is elmondta, Keszey János, Balatonalmádi polgármestere a tárlat jövőjéről tartott konferencián ígéretet tett arra, hogy amennyiben ő marad a polgármester, két év múlva ismét a város rendezi meg ezt
a nagyszabású, sokrétű tárlatot.