Hopp Ferenc múzeumalapító halálának centenáriuma

Tizenhárom évesen Pestre került, ahol optikustanoncnak állt az olasz születésű Calderoni István cégében. Kétévi bécsi, majd négyévi amerikai tartózkodás után hazatérve betársult a vállalkozásba, s elvette Calderoni lányát, akitől fél év múlva elvált. Később, 1864-ben átvette és felvirágoztatta a vállalkozást, megtartva az időközben bevezetett Calderoni és Társa nevet. Korán felfedezte, hogy a fotótechnikai eszközök és az iskolai tan- és szemléltető eszközök gyártása és forgalmazása jó vállalkozásnak bizonyulhat. Hopp Ferenc, akit nemcsak egykori főnöke, hanem munkatársai is nagyra becsültek, s aki magyarnak vallotta magát, negyvennégy évig állt a cég élén. A Ferenc József Rend lovagkeresztjét 1895-ben kapta meg „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”. Vagyonos emberként megengedhette magának, hogy kedvtelésből utazgasson, igénybe véve az újonnan épült vasútvonalakat és menetrendszerű gőzhajójáratokat: ötször utazta körbe a Földet. Ő volt az első turista a kongói vasúton, bejárta a dzsungeleket, felkereste a kínai Nagy Falat. Érdeklődésének középpontjában Kelet-Ázsia, elsősorban Kína, Japán és India állt. Utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, élményei nyomtatásban is megjelentek saját fényképekkel illusztrálva. Utazásain műtárgyakat gyűjtött. Hatalmas magángyűjteménye, amelyet Andrássy úti palotájával együtt 1919-ben, a magyar államnak adományozott, a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum alapjául szolgált. Közismert volt művészetpártoló tevékenysége: a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a ma is látható karthágói (pun) kerámiagyűjteményét, tudományos egyesületeket támogatott.