Egy klassz gall komikus kifogyhatatlan humortárral

A szerdán indult III. Budapesti Klasszikus Film Maratonon huszonegy felújított magyar film mellett tucatnyi nemzetközi alkotást láthat a közönség. Vetítik a Magas szőke férfi felemás cipőben, valamint a Félénk vagyok, de hódítani akarok! című 1970-es évekbeli francia vígjátékokat is, ennek apropóján a komédiák főszereplője, Pierre Richard francia színész is ellátogatott a rendezvényre. A tegnapi budapesti sajtótájékoztatón Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum vezetője, a fesztivál igazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott: a nyolcvanöt éves alkotó filmjei sokat segítettek abban, hogy az 1970-es és 1980-as években felcseperedő generációk boldogabbak legyenek egy diktatórikus berendezkedés alatt. Pierre Richard erre reagálva elmondta: azok számára is fontos lehet, hogy újra megtekintsék az említett sikerfilmjeit, akik az eredeti bemutató idejében már látták azokat.

A hatvanegy éve a pályán lévő színész beszélt arról is, hogy debütálásakor a filmiparba történő betörés igazi kihívásnak számított. Mint mondta, a technika miatt rendkívül drága volt egy játékfilm elkészítése, szerinte a megfelelő mennyiségű és minőségű filmszalag beszerzése volt a legköltségesebb. Mindez azt eredményezte, hogy az alkotók egymásra és a feladatra jobban odafigyelve dolgoztak.

A sokakat nevetésre fakasztó csetlő-botló kisembert – Buster Keaton, Charles Chaplin és Jacques Tati iskoláját követve – megformáló színész arról is beszélt, hogy az amerikai film rátelepedett a nemzetközi piacra, amelynek nem örül, mert az amerikai vígjátékokat nem igazán szívleli. Majd a beszélgetésen felidézte, barátja, Dominique Maillet francia filmrendező már kamaszkorától kezdve behatóan tanulmányozta a magyar filmeket, különösen Jancsó Miklós életművét. Lapunk arra irányuló kérdésére, hogy miért nem halmozták el annyira szakmai kitüntetésekkel, kiemelte: tizenhárom évvel ezelőtt életmű kategóriában vehette át a francia Filmművészeti Akadémia César-díját, huszonhárom esztendővel ezelőtt pedig a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon választották a legjobbnak az alakítását. „Előbbi a francia Oscar-díj, tehát nem panaszkodhatok” – tette hozzá. Majd megjegyezte, soha nem érdekelték az elismerések: „büszke vagyok a karrieremre, mindig csak a közönség izgatott”.

A mikrofonnal és szavaival folyamatosan humorizáló művészről köztudott, arisztokrata származású. Ennek kapcsán lapunknak megjegyezte: „nagyapám olasz bevándorló volt. Ebből adódósan se olasz, se francia nem vagyok teljesen, de az ilyen eltérések passzolnak hozzám. Amúgy a kastélyokban mindig megcsókoltam a várkisasszonyok kezét, az olasz erdőkben viszont vadorzó voltam, talán innen a könnyed szellemiség, amely máig jellemez”.