Egy kis kolostor ezer éve

– Hogyan látja egy történész Zalavár környékét Péter apát idejében? Aki a források szerint itt, a Zala egyik szigetén élt. Mekkora volt az új vármegye központjának népsűrűsége, milyen volt az infrastruktúra?

– Péter apát már 1019 előtt remete volt az írásos források szerint. A Zala szigetén romok voltak a Karolingok idejéből, amikor a hely neve németül Mosaburg volt, szlávul pedig Blatnohrad. Templomait Pribina vazallus fejedelem alatt építették, és a salzburgi érsek szentelte föl azokat. Az épületek elhagyatottak voltak, a magyar honfoglalás 900 tájában érte el a Zala vidékét. A régészek feltártak itt az alapítást megelőző időből egy több száz ember földi maradványát őrző temetőt, amely szakvélemény szerint háromszáz éven át hat-nyolc család temetkezési helye lehetett. A népsűrűség tehát korábban sem volt nagy, és Péter apát idejében sem volt számottevő, bár néhány évvel korábban Kolon ispán kapott ide királyi kinevezést az erőforrások számba vételére és gyarapítására. A Zala név későbbi, Szent István idejében ez a terület még Kolon vármegye, és csak akkor válik Zalává, amikor Szent László királyunk megalapítja a szomszédos Somogyvárat, Somogy vármegye központját és ott is a bencés apátságot.

– Vannak források arról, kik és miből építették fel az apátságot, vagy csak sejteni lehet?

– Az apátság a vármegyei központ biztonságos falai közt épült meg, feltehetően a várjobbágyok, tehát a világi adminisztráció megbízásából, vezényletével. Az építkezés a két, 1019-es és 1024-es keltezésű királyi oklevél miatt is kiemelt jelentőségű volt. Feltehető, hogy azok a szolgáló népek – amelyeket a két alapítólevélben Szent István megnevezett – fuvaroztak és a szükséges építőanyagokról is gondoskodtak.

– Az 1341-es nagy tűzvész előtt hány bencés barát élhetett itt? Működött a kolostorban iskola?

– Az alapítás után a kolostorban talán tizenkét szerzetes élhetett: amikor Szent Gellért csanádi püspök lett, akkor két bencést Zalavárról kapott a Tisza-Maros vidéki térítő munka segítésére. Sajnos 1341-ben leégett a teljes levéltár, ezért még az apátok neveit sem ismerjük a 12. századból. Esetleg, hogyha elolvasnánk a korszak nem túl sok oklevelét és azok átiratait, akkor még további apátok és szerzetesek neveire bukkanhatnánk, bár ez rendkívül nehéz, türelmet és szakértelmet igénylő feladat. A tűz keletkezéséről annyit tudunk, hogy a pergamenre írt oklevelek zsinóron lógtak a sekrestye fölötti emeleti helyiségben, és 1341-ben a sekrestyés égve felejtett itt egy mécsest. Így az eredeti alapító levelek is elégtek, de ezekről szerencsére vannak Szent László korabeli és XIV. század eleji másolatok is. Ez utóbbiak egyes szakértők szerint hamisítványok, én inkább interpoláltnak nevezném ezeket.

– Utóbbi kifejezés mit jelent? Mi a különbség?

– A hamisítás túl modern szó és szándékoltságot jelez, azt, hogy valaki később utólagosan írta be az oklevélbe a vitatott birtokneveket. Az interpolált szó jobban kifejezi azt a korszakot, amikor az írásbeliségnek más volt a jellege. Az adományozást előbb tanúk igazolták akár a bírák előtt is, de éppen halandó voltuk miatt előbb vagy utóbb írásba is kellett foglalni a történteket. Aztán minden korabeli monostorban működött iskola, ahol azokat a fiatalokat oktatták, akiket a környékbeliek rájuk bíztak, akiket szerzetesnek, illetve papnak szántak, ugyanis nekik meg kellett tanulni latinul írni és olvasni.

– A török világban jórészt püspök kommendátorok álltak a megerősített Zalavár, az apátság élén. Mit jelent ez, voltak-e a kolostorban ekkor szerzetesek?

– Igen, minden kolostorban fenn kellett tartani néhány szerzetest, akiknek eltartása a kolostor jövedelmeiből a kommendátorok feladata volt. Az ő személyüktől függött, hogy hány szerzetest tartottak el, jövedelmeiket mire költötték, hadakozásra-e, vagy éppen mecenatúrára.

– Mi állt annak hátterében, hogy az 1702-es, Bécsben elrendelt felrobbantás után a szegény Pannonhalma a gazdag Göttweiget, az ottani bencéseket kérte meg a zalavári élet újraindításra?

– A töröktől való felszabadító háborúk után a bécsi udvar igen eladósodott, és a hiány fedezésére azt írták elő, hogy a visszafoglalt területeken akkor veheti birtokba a korábbi világi vagy egyházi tulajdonos a birtokát, ha felmutatja a bizonyítékot, a kiváltságlevelet, vagy alapítólevelet, továbbá kifizeti a birtoktestekre a fegyverváltságot. Szent Márton hegyét, amelyet a reformkor óta Pannonhalmának is nevezünk, 1639 után kezdik újjáépíteni. Azonban a következő évtizedekben kétszer is leégett, például Bécs ostroma idején, 1683-ban, így még nem volt elég tehetős, hogy megváltsa a zalavári birtokot. Ezért született egy olyan rendelkezés, hogy a birodalom „boldogabbik” felében élő kolostorok segítsék ki a magyarországiakat. Így történt ez a ciszterciek és a premontreiek esetében is. A tihanyi bencés apátságot a Bécstől északra fekvő Altenburg apátsága váltotta meg, de tizennyolc évvel később, idén éppen háromszáz esztendeje, Pannonhalma kifizette Altenburgot. Göttweig 1715-től királyi oklevéllel birtokba vette Zalavárt, de épp abban az időben maga Göttweig is leégett, ezért újjá kellett építeni. Gazdagnak ilyen körülmények között kevéssé lehetett nevezni, bár el volt látva bőven birtoktestekkel, és Zalavár jövedelmeivel kiegészítve fel tudta újra építeni saját monostorát.

– A Magyar Bencés Kongregáció ötödik apátságaként működött Zalavár 1885 és 1950 között. Ez időszakban hány barát élt itt, mivel foglalkoztak?

– Egészen pontos kimutatásaink vannak erről. Általában hat-nyolc szerzetes volt az apátságban, élükön apáttal, perjellel és alperjellel. Ezen túl pedig három olyan plébános, aki kint élt a plébániáján, így Zalaváron, Nagyradán és Csácsbozsokon. Utóbbi jelenleg Zalaegerszeg keleti része. Általában nagy volt a fluktuáció, annak ellenére, hogy például Kroller Miksa apát mindkét világháború alatt hivatalban volt. Aztán a falubeliek még ma is emlegetik az itteni iskolákat. A leányiskolát a gráci kedvesnővérek vezették, a fiúiskolát pedig az atyák. Az épületek is közel voltak az apátsághoz, jelenleg szociális otthonként működnek.