Fergeteges komédia a csalfaságról

A magyar polgári dráma virágkorában alkotó szerző egyik titka az volt, hogy semmitmondó anekdotából lebilincselő három felvonásost tudott írni – épp ilyen mű a Játék a kastélyban is, amely a hűtlenségről mesél, szarkasztikus humorral. A történetről annyit érdemes tudni, hogy két színműíró, Turai és Gál vígan beszélget új operettbemutatójuk fiatal, szegény, ismeretlen, ellenben tehetséges komponistájával, Ádámmal a szalonban, amikor a szomszéd szobában megszálló színésznőt, Annie-t – aki egyébként Ádám menyasszonya – hallják veszekedni egykori szeretőjével, a szépkorú Almádyval. A civakodásból békülés lesz, így Ádám összeomlik. Turai tudja, hogy meg kell mentenie a fiút, különben oda az operett. Ezért tollat és papírt ragad, és egyetlen éjszaka alatt egy színművet ír, amelybe beleszövi Annie és Almády párbeszédét.

A színdarab a színdarabban annyira működik, hogy egymást követik az ütős poénok, pörgős dialógusok. Mohácsi János pedig ügyesen egyensúlyoz az eredeti mű és az általa megalkotott darab között, miközben a színészi összjátékról szóló, különleges előadást hoz létre. A Turait alakító Görög László nemcsak a fiatalok szerelmét megmentő, eszes, bölcs librettista szerepében lehengerlő, hanem narrátorként is szellemesen zárja le a felvonásokat. Kétségtelenül az ő játéka viszi a prímet mindvégig. Az amúgy négygyermekes, csapodár családapa, Almády szerepében Gáspár Tibor egyszerűen lenyűgöző, minden megmozdulása él a színpadon. Főként a harmadik felvonás azon jeleneteiben remekel, amelyekben előadják Turai színdarabját, és meg kell küzdenie a francia nemesi és helységnevek kimondásával. Az Annie-t játszó Czakó Julianna kissé sok a hűtlen, könnyelmű színésznő szerepében (megnyilvánulásai, gesztusai teátrálisak), de van benne valami, ami magával ragadja a nézőt. Görög, Gáspár és Czakó hármasa zseniális és felejthetetlen a színpadon. Egyedül a szerelmes Ádámot alakító Feczesin Kristóf játéka halovány, de az öngyilkossági jelenetben, amelyben előkerül egy pisztoly, megvillanthatja tehetségét. A Gált játszó Szatmári György kevesebbszer szólal meg, mint a szálakat mozgató Turai, játéka viszont nagyban hozzátesz a produkció hangulatához.

Khell Zsolt díszlettervező egyszerű, polgári, múlt századi szalonbelsőt készített, míg a jelmeztervező, Remete Kriszta ruhái a kor bohémságát és eleganciáját tükrözik. Annie például lenge pongyolában, majd halványszürke, csillogó estélyiben tündököl, a férfiak pedig sikkes öltönyt vagy frakkot viselnek.

Nemcsak jól elkezdeni pokoli nehéz egy színdarabot, hanem lezárni is, azonban a rendezőnek ez is kitűnően sikerül. Persze a szórakoztató, fergeteges komédiába jó nagy adag dráma is vegyül. De hogy kinél melyik irányba billen a mérleg, azt mindenki döntse el maga.