Kultúra
Konzervatív nézőpontok
A politikai filozófiáról: kelet-európai liberalizmuskritika és újrafelfedezett nacionalizmus
Megadja Gábor, a Századvég vezető kutatója A szabadság reakciós harcosai címmel publikálta második könyvét, valamint megjelent az izraeli konzervatív író, Yoram Hazony nagy visszhangot kapott művének magyar fordítása is, A nacionalizmus erénye. A témaválasztásban a kapcsolat egyértelmű, más szempontokból azonban erősen különböző könyvekről van szó.
A szabadság reakciós harcosai tulajdonképpen az eszmetörténész szerző doktori értekezése könyv formában, amelyben kelet–közép-európai származású, ám nyugaton, emigrációban publikáló szerzők – mint Hannah Arendt, August von Hayek, Kolnai Aurél, Molnár Tamás, Polányi Mihály, Leo Strauss és Eric Voeglin – politikafilozófiai írásait elemzi. A fő kérdések a modernitás és demokrácia, valamint a totalitárius rendszerek kapcsolata, a szerzők sajátos szemszögéből, amiben – Megadja szerint – közös a nyugati liberális demokráciák kritikája, „mindnyájan valamiféle nyugtalanító összefüggést láttak a modern demokrácia és a totalitárius rezsimek között”. A könyv fejezetei ismeretelméleti kérdésekkel, a modernitás és a totalitárius rendszerek vallási dimenzióival, az utópisztikus gondolkodás kritikájával, sőt a modern demokrácia liberális kritikájával is foglalkoznak.
Tekintettel arra, hogy ritkán tárgyalt és izgalmas nézőpontok jelennek meg Megadja könyvében, mindenképpen nagyon fontos kiadványról van szó, ugyanakkor az olvasók széles rétegei számára doktori értekezés lévén, azért nem könnyű olvasmány. Megadja egyébként persze nemcsak ismertet és elemez, hanem maga is markánsan foglal állást. Meglátásai pedig telibe találják mindazoknak a liberális hegemóniával szembeni ellenérzéseit, akik pusztán a józan ész és a normalitás talaján állva a konzervatív „térfélen” találják magukat. Egyik fontos megállapítása például, hogy a racionalizmus felemelkedésével „minden korábban elfogadott igazság puszta véleménnyé degradálódott”, a hagyományos intézmények és erkölcsök is egyéni megítélés alá estek, a felvilágosodás szkepticizmusa által képzett vákuumba pedig az univerzális mércék helyett ilyen formán új „erkölcsiségek” furakodtak.
A nacionalizmus erénye műfajából is fakadóan olvasmányosabb, Hazony fő tételei pedig nagyrészt egy üzenet köré csoportosulnak. Ez pedig a nemzetek saját útjának, eltérő fejlődésének tisztelete az ellentmondást nem tűrő, univerzális, liberális világkormányzással szemben.
Könyvében hangsúlyozza, hogy az a nacionalizmus, amelyen ő felnőtt, „olyan alapelv, amely szerint akkor a legjobb, ha a nemzetek képesek egymással való összeütközés nélkül saját, független útjukat követni”, ez pedig ellentétes az imperializmussal.
Hazony szerint imperialista projekt az Európai Unió, valamint az „amerikai világrend” kiépítése is az elmúlt harminc évben. Az izraeli szerzőnél is nagy hangsúlyt kap a liberális gondolkodás bírálata, amely elutasítja a nacionalizmust, primitívnek és elvetendőnek tartja az ilyen kollektív önmeghatározást, hiszen azt sugallja, hogy a modernitás beköszöntével „az egyének felszabadítják magukat” – Hazony szerint azonban semmi ilyesmi nem történik.Az egyetemességre törekvő politikai eszmék bírálata markánsan megjelent Orbán Viktor kormányfő idei tusványosi beszédében is, egyértelműen felidézve Hazony gondolatait, akit tavasszal fogadott is a miniszterelnök a Karmelitában.
