Dobozképek, antik szobrok és a fény kutatása

Az 1988-as születésű Ámmer Gergő, valamint a két évtizeddel tapasztaltabb Drabik István szobrászművészek munkái mellett az „art brut” jeles hazai képviselője, Bogdándy Zoltán Szultán sajátos dobozképeit tekinthetjük meg a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Vigadóban rendezett, legújabb, képzőművészeti tárlatán. A festőket az 1977-es születésű Mátrai Erik, illetve a nagyívű pályája lezárásán dolgozó, nyolcvanas éveit taposó Molnár Sándor képviseli. Hamvas Béla egykori tanítványa az MMA Képzőművészeti Tagozatának díját 2017-ben kapta meg. Ifjú pályatársával, Ámmerrel együtt a tagozat művészeti ösztöndíját 2017-ben és 2018-ban nyerte el. Ugyancsak e két évben volt ösztöndíjas Bogdándy Szultán és Drabik István is. Ők azok, akiknek alkotásaival Sulyok Miklós kurátor kitölthette a tárlat tereit, amelyekbe belépve egymástól jócskán elkülönülő világokba csöppenünk.

Ámmer Gergő az egyiptomi, de még inkább az antik görög-római időkig visszanyúló kőszobrászat jeles művelője. Számára nem jelent problémát, ha a carrarai márvány után andezitbe vagy éppen szerpentinbe kell portrét faragni. A portré ugyanis mindenekelőtt áll számára, a barokk „fintormester”, Franz Xaver Messerschmidt nyomdokain lépdelve többnyire az alkotó saját arcvonásaival találkozhatunk munkáin.

Figyelemre méltó, hogy Dávidját Tunkel Nándorról, a törpe növésű paralimpikonról mintázta meg. Az ő vonásait, alakját fedezhetjük fel az idén kifaragott Hermészben is, ahol a hírvivő isten nem véletlenül egy televízión ücsörög. Látjuk, hogy Holofernész feje egy tűzcsapon hever – de ez nem sérti a klasszikus hagyományt.

Ezzel szemben a Jovánovics György-tanítvány, Drabik István acélból és rézből hegesztett fejei, arcai más világot mutatnak. Munkái mintha iszonyú tűzben égtek volna, rettentő lángszórókkal lettek volna formálva. Istentől elhagyatott emberek arcai sorakoznak a posztamenseken. (A posztamens az építészetben az oszlopok zömök, négyzet keresztmetszetű, profilos fejezetekkel és lábazattal ellátott alépítménye.)

Bogdándy Szultánt, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának „fenegyerekét” ismerjük: megannyi szerves anyagot, fát, csontot felhasználó műveivel rendre találkozhatunk. Az itt is kiállított asszamblázsok gyökerét talán a francia Jean Dubuffet-nél kell keresnünk, aki azt vallotta, hogy a magas művészettel szemben a bolondok, a gyermekek és a primitívek alkotásaira kell figyelnünk. Bogdándy hat, dobozszerű, állati csontokat, jelzésszerű faragásokat és betonvas elemeket felvonultató műve most is erősen befolyásolja a tárlat összképét.

Talán ezt a harsányságot hivatott ellensúlyozni a két festő, Molnár Sándor és Mátrai Erik. Utóbbi szakrális, meditatív videomunkákkal, installációkkal indulva jutott el a szín, a fény kutatásáig. Eredményei akrillal festett vásznakról köszönnek vissza. Molnár Sándor öt évtizedes munkássága az itt bemutatott, Üresség című sorozatával érhet véget. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának díjazottjai 2017–2018 című kiállítás szeptember 22-ig látogatható a Pesti Vigadó ötödik emeletén.