Nem egyszerű a földi élet

A régióban múlt héten debütált sorozat napjaink Oslójában játszódik, ahol az Oslo-fjordban fénynyalábok okozta váratlan villanások keletkeznek. Hamarosan kiderül, hogy a fura szerzetek, akiket a tenger fellökött, előző korokból származnak. A jelenség világméretű: kőkorszaki, viking kori, és újkori emberek kerültek át a mába. A valódi cselekmény az első időutazók felbukkanását követően indul, amikor már iparág szakosodott arra, hogy a múltbeliek igényeit kiszolgálja. Kommunák alkotta önálló utcák, letűnt ételeket kínáló éttermek, integrált oktatási rendszer alakult, az időutazás oka viszont továbbra sem tisztázott – senki nem emlékszik rá, miként került a 21. századba. A norvég Anne Bjørnstad és Eilif Skodvin szériája ezt a rejtélyt Alfhildr, az egykori viking harcoslány és első időutazóból lett rendőrtiszt, valamint Lars, a poszttraumás stressz szindrómás nyomozó kettősének segítségével próbálja felfejteni, az első rész tanúsága szerint kevés sikerrel és némi misztikummal.

A sorozatban mindenesetre jól működik a humor, aminek oka az alkotópáros vígjátékírói múltjában keresendő. A különböző idősíkokból származók együttélése nem lehet problémamentes, ezt mutatja például az a jelenet, amikor a férfias idomú, darabos léptű ex-harcos kiszáll a járőrkocsiból, hogy tépjen magának egy kis friss, harmatos mohát az utcán, amelyet vattaként használhat. Azt követően, hogy morózus társa felvilágosítja a higiéniáról, jó érzékkel csak annyit felel: „A diákhitel mellett nem telik vattára.” Csak örülhetünk neki, hogy a két főszereplő, az agyonfoglalkoztatottnak semmiképpen nem nevezhető, de televíziós munkákkal nevet szerző Nicolai Cleve Broch (Lars) és a Szárnyas fejvadász 2049 című látványos sci-fiből megismert Krista Kosonen (Alfhildr) jó párost alkot, mellesleg ők ketten önmagukban is izgalmas karakterek. Mivel az Észak számtalan egykori kultúráját és nyelvét a különböző sagák kiválóan dokumentálták, az alkotók mára eltűnt nyelveken is megszólaltathatták a különböző korokból érkezőket, amivel erősítették az időutazós filmeknél általában gyenge hitelességet.

Ez a karakteresen skandináv, borongós képi világú széria előnyére nemcsak a mai társadalmak differenciált működéséről és megannyi téren megjelenő előítéletességéről fogalmaz meg (talán karikírozott) állításokat, hanem arról is, hogy a földi élet nem olyan egyszerű, mint ahogyan ebben a mai világban hiszik. Meg arról, hogy a társadalmi konvenciók elég rugalmasak is lehetnek.

Időbevándorlók (Beforeigners)
norvég filmsorozat
Alkotók: Anne Bjørnstad és Eilif Skodvin
10/8