Trabant és szögesdrót

Szeptember végéig látható a Nemzeti Múzeum földszinti rotundájában az intézmény és a megalakulásának harmincadik évfordulóját ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös tárlata, amely a keletnémet menekültek befogadását és annak körülményeit járja körül, felidézve a páneurópai pikniket és az 1989 szeptemberi határnyitáshoz vezető eseményeket. A kiállításra már a csodálatosan felújított Múzeumkertben felhívják figyelmünket: a kerítés előtt felkapjuk fejünket arra a Trabantra, amelyen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat címere látható. Érdemes közelebbről is megvizsgálni az autót, a karosszériát ugyanis 1989. augusztus–szeptemberi napilapok felnagyított tudósításaival borították be. Mindez kiválóan érzékelteti, milyen történelmi jelentőséggel bírt a zugligeti menekülttábor létrehozása.

A Nemzeti Múzeumba belépve rögtön feltűnik a rotunda közepén elhelyezett, ’89-ből tökéletes állapotban megőrzött zugligeti sátor, amely minimális berendezést is kapott. A sátorba bemenni nem is annyira az ott kiállított ruhák, Kozma Imre atya kabátja és Csilla von Boeselager (mindketten a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítói) fotókon is látható kosztümje miatt érdemes, hanem hogy lássuk-érezzük, milyen lehetett bennük az élet. Ez a szemléletmód, a budapesti menekülttáborok hétköznapjainak bemutatása a kiállítás szervezőelve.

A rotundában négy sarkot rendeztek be Gál Vilmos, Hajnal Ágnes és Kiscsatári Marianna kurátorok, amelyekbe óriási fotófalakon keresztül léphetünk be (e bejáratok összekapaszkodó embereket mintáznak, ami kiváló látványötlet).
Az így kialakított „termek” tárlóiban különböző relikviák, tárgyak és dokumentumok kaptak helyet, a múzeum többi részébe vezető, kapuszerű átjárókat archív, sokszor magángyűjteményekből származó, kinagyított fényképekkel vagy éppen a Stasi magyarországi működésének lenyomataival, jelentéseivel tapétázták ki. Részletek láthatók Papp Gábor Zsigmond Kelet-nyugati átjáró című filmjéből, de a falakon számtalan fotó is helyet kapott. Ezek egy része életkép a balatoni nyarakról, a zamárdi autóskempingből, ahol a fal által szétszakított családok, nyugat- és keletnémet állampolgárok találkozhattak, de azt is megmutatják, mennyien álltak sorba vízumért a budapesti NSZK-nagykövetség előtt. A menekültlét mindennapjairól is bőséges a dokumentáció: a zugligeti templom tornyából készült híres képen megfigyelhetjük a sátorrengeteget, ahol összesen negyvennyolcezer-hatszázan laktak három hónap alatt vagy a kihelyezett konzuli irodát. Megtekinthetők Stasi-jelentések másolatai is.

A nagyjából kronologikusan tematizált terekben a látogatót nemcsak a menekültválság pillanataira emlékeztetik, hanem az 1989-es eseményekhez vezető helyzetet is felidézik a kurátorok. Bemutatják, miért érkezett annyi keletnémet hazánkba, majd hogyan váltak menekültté, miként ellenőrizte őket az NDK állambiztonsági szerve, a Stasi, milyen büntetésre számíthattak a határsértők, és emellett követhetjük végig a Magyar Máltai Szeretetszolgálat első fontos segélyakciójának történetét is.

Külön „terem” idézi fel, illetve mutatja be az utat, ami a vasfüggöny lebontásához, az 1989 szeptemberi határnyitáshoz vezetett. A sátor és a Trabant mellett így a tárlat egyik legérdekesebb darabja a Határnyitás címet kapott térben látható: egy eredeti köteg a vasfüggöny szögesdrótjából. Történelem testközelben, talán ez is lehetne jelszava az emberségre tanító tárlatnak.