Érzékenyen az autizmusról

A darabot a minap láttuk a Városmajori Szabadtéri Színpadon Anger Zsolt rendezésében, és nem kellett csalódnunk. A Veszprémi Petőfi Színház adaptációja érzékeny, friss, drámai és elgondolkodtató, ugyanakkor sok humorral átszőtt előadás a szeretetről és az autizmusról.

Ha bárkit is emlékeztetni kéne, a történet tulajdonképpeni főhőse Charlie Babbitt, a nagyképű, szókimondó, önelégült vállalkozó, aki a körülötte lévőket bábuként rángatja és manipulálja, ha saját érdeke és az üzlet úgy kívánja. A figurát Szalay Bence kelti életre, akit leginkább a Viszkis című film címszereplőjeként ismerhetünk. A fiatal színész kitűnően hozza az arrogáns, szeretethiányos fiút. Mint tudjuk, karaktere hatalmas változáson megy át, hiszen miközben a történetben fokozatosan megszereti testvérét, közben saját magát is jobban megismeri. Kezdetben barátnőjével, Susannel (Halas Adelaida) sem kiegyensúlyozott a kapcsolata. Szalay mindezt nagyon jól érzékelteti.

A veszprémi teátrum direktora, a Jászai Mari-díjas Oberfrank Pál kelti életre az előadásban Raymond Babbittet, az autista zsenit, akinek a létezéséről Charlie-nak egészen addig fogalma sincs, amíg apja végrendeletéből ki nem derül, hogy nem ő, hanem az ismeretlen, intézetben élő testvér örökli a hétmillió dolláros vagyont. Oberfrank minden megnyilvánulásában hozza a repüléstől rettegő, kizárólag sportalsót viselő, a telefonkönyvet kívülről fújó, fejszámoló, kényszeres és különc alakot. A görnyedt testtartás, a beszéd, az egyszerre riadt és kissé merev tekintet, a szaggatott mozgás egy olyan szűk belső világra utal, amelyből hiányoznak az érzelmek, csupán a reflexek működnek.

A két testvér egymásra találása drámai kilencven perc, rengeteg helyzetkomikummal átitatva, de egyetlen jelenete, poénja sem lapos vagy sablonos – és ez a rendező munkáját dicséri, aki kitűnő arányban adagolja az érzelmeket és poénokat. A darabhoz Erdős Júlia Luca fehér díszletei minimalista, letisztult hátteret biztosítanak, amelyek jól ellensúlyozzák a bonyolult viszonyrendszereket. Fekete Kata egyszerű jelmezei is jól illenek a hangulathoz.

A dráma kulcsa vitathatatlanul a két főszereplő, akik remekelnek a színpadon, viszont a mellékszereplők is nagyon jók. Közülük mindenképpen ki kell emelnünk a Bruener doktort alakító, Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szilágyi Tibor nagyszerű játékát, aki könnyedén formálja meg a beteg érdekeit szolgáló orvost, valamint a kettős szerepben (pincérnő és örömlány) feltűnő Dominek Anna parádés alakítását.

A darab már az első pillanatban megfogja a nézőt egyrészt azzal, hogy a mában játszódik, másrészt azért, mert nem csupán egy autista életéről szól, hanem betekintést nyerünk két ember nagyon bonyolult kapcsolatrendszerébe is. Az előadás elsősorban a szeretetről, de legalább annyira az elfogadásról és az empátiáról is szól. Dan Gordon szórakoztató és elgondolkodtató drámája tükröt tart elénk: rávilágít, miként söpörjük szőnyeg alá múltunkat, miközben elfelejtkezünk szembenézni önmagunkkal.

Dan Gordon: Esőember
(Veszprémi Petőfi Színház)
Rendezte: Anger Zsolt