Fábri Zoltán Kossuth-díjas filmrendező huszonöt éve halt meg

Az MTI portréja szerint már a középiskolában vonzódott a művészetekhez: rajzolt, díszletet tervezett, rendezett. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István egyik legtehetségesebb tanítványa lett, majd 1938-ban beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, filmrendező szeretett volna lenni. A Nemzeti Színházban dolgozott 1941-től, ám 1943-ban katonai behívót kapott, a fronton amerikai hadifogságba került. Később „káderfejlesztéssel” került az államosított Hunnia Filmgyárhoz, első filmje, a Vihar 1953-ban készült. Különleges érzékkel nyúlt az irodalmi alapanyagokhoz, egyszerű adaptációnál mindig többet alkotva. Sarkadi Imre novellájából készült a Körhinta 1955-ben, Soós Imre és Törőcsik Mari főszereplésével, majd 1958-ban Kosztolányi Édes Anna című regényét vitte filmre. Utolsó filmje, az 1983-ban bemutatott Gyertek el a névnapomra volt. Élete végén visszatért a festészethez, expresszionista stílusú képeit több tárlaton állította ki. Kiváló művész elismerést 1965-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét pedig 1992-ben kapta meg. Születésének centenáriumán öt digitálisan felújított filmjét vetítették az Urániában.