Víz nélkül elsüllyedő Titanic

Peter Stone története részben eltér a több mint húsz évvel ezelőtt bemutatott kultikus, tizenegy Oscar-díjjal jutalmazott, James Cameron-féle filmtől, részben nagyon is hasonlít hozzá. A korántsem vidám, de nagyon szép, szívhez szóló, nagy ívű zenét Maury Yeston jegyzi. Ám a csodálatos zene mellett nagyon zavaró, hogy az előadás elején percekig kínosan figyelnünk kell arra, hogy épp ki énekel, vagy ki szólal meg – a távolabbi sorokból ugyanis ez nem mindig egyértelmű, főként akkor, amikor csaknem száz szereplő egyszerre van jelen a színpadon.

A szünettel együtt háromórás előadás első felvonásában megismerjük a főbb szereplőket, és az is kiderül, ki milyen céllal, reményekkel vág neki a hajóútnak 1912-ben. Azonban a második felvonásban a tragédia lesz úrrá, amit egyébként nagyon összeszedetten, kidolgozottan old meg a rendező. A megrázó, egyéni sorsokat bemutató történetben pedig mély társadalomkritikát is kapunk.

A koreográfus, Barta Viktória munkáját dicsérik az össztáncos jelenetek, illetve az óceánt, vizet, jéghegyet helyettesítő „vízi tündérek” látványos táncjelenetei. Cselényi Nóra dekoratív, korhű jelmezeket készített, a különféle ruhák, zakók, kalapok jól szemléltetik az egyes társadalmi rétegek közötti különbségeket.

Kétségtelenül Khell Csörsz monumentális díszletei adják a legtöbbet az előadás hangulatához annak ellenére, hogy a színpadon fizikailag, víz nélkül gyakorlatilag kivitelezhetetlen a Titanic elsüllyesztése – a színpad előtti vízsáv és a háttérbe vetített képsorok viszont fokozzák ezt, a színészek és nézők számára egyaránt lelkileg nagyon megterhelő jelenetet. Így a darab befejezése amellett, hogy nagyon drámai, kissé szokatlan, amit Yeston zenéje old némileg a zárójelenetben. A pazar díszletek között láthatunk hajótestrészletet, fényűző belső tereket, étterembe vezető falépcsőt és több mentőcsónakot.

A színészek játéka közül toronymagasan kitűnik Vágó Zsuzsi és Veréb Tamás alakítása. (Utóbbit egyébként már láthatta a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége 2017-ben A Notre-Dame-i toronyőr című musicalben Quasimodo szerepében.) Vágó Zsuzsi Kate McGowant, a bájos ír lányt alakítja, aki a jobb élet, család és munka reményében váltott jegyet a New Yorkba tartó Titanicra.

Veréb Tamás pedig Jim Farell szerepében az egyszerű, tisztességes mérnökfiút kelti életre. A két fiatal egymásba szeret, közös dalaikban szépen összecseng a hangjuk, tündökölnek a színpadon.

A főbb szereplők közül mindenképp ki kell még emelnünk Détár Enikő játékát, akinek nagyon jól áll a többre vágyó, minduntalan a gazdagok társaságát kereső Alice Beane alakja, míg Kerényi Miklós Máté könnyed eleganciával formálja meg az első osztályon felszolgáló Henry Etchest – és a tragédia közepette az ő bohókás figurája elbírja még az olyan – kissé erőltetettnek ható – poént is, mint a „Kér egy italt, uram, sok jéggel?” György-Rózsa Sándor a Titanic tervezőjét, Thomas Andrewst formálja meg, Szolnoki Tibor tökéletesen hozza a Titanic egyre gyorsabb tempót diktáló tulajdonosát, J. Bruce Ismay-t, míg Ottlik Ádám elképesztően hitelesen alakítja a több évtizedes hajózási tapasztalattal rendelkező Smith kapitányt.

A musicalt még három alkalommal, augusztus 16-án, 17-én és 18-án láthatja a közönség. Akik kíváncsiak a történet valamelyest újszerű, látványos feldolgozására, azoknak érdemes jegyet váltaniuk a Titanicra, kiváltképp, hogy a Magyarok Nagyasszonya-székesegyház (közismert nevén szegedi dóm vagy fogadalmi templom) káprázatos hátteret és atmoszférát biztosít.