Fényképek az elmúlás előtti időkből

A sport, a foci elvesztése is különösen fájhatott, amikor kezdett elhatalmasodni rajta a 2014-ben diagnosztizált izomsorvadás. Már csak azért is, mert tizennyolc éves koráighivatásos, NB I.-es futballista volt a Dózsában. Ekkor döntött végképp a fotózás mellett, és az óbudai Árpád Gimnázium után beiratkozott a Práter utcai fényképész szakiskolába. A megszerzett alapokat rövid ideig a Kurírnál, az osztrák Profil hetilapnál és a Képes Európa képszerkesztőjeként kamatoztatva, kiteljesítve saját ügynökséget alapított, szabadúszó lett. A portréfotózás mestere, nagyszerű fotóesszék megalkotója, nagy nemzetközi magazinok és magyar hetilapok állandó szereplője, fontos filmek werkfotósa. Tizennyolc album kiadója, és nem utolsósorban 1993-tól Orbán Viktor fotósa, munkájának, hétköznapjainak 2015-ig elismert krónikása. Akit a keze alól kikerült munka miatt nem érhetett és nem is ért soha kritika.

Burger Barnát alig három esztendő alatt elvitte a gyógyíthatatlan betegség, ami vagy ötven-hatvan esztendővel ezelőtt bukkant csak fel, és amiről azóta sem tudnak semmit. Csak annyit, hogy ingerület hiányában az izmok elsorvadnak, mozgásképtelenség, légzési és táplálkozási nehézségek lépnek fel, csak a szív és a szem izomzata marad ép valami miatt. Ám a lélek, a tudat az utolsó pillanatig ott marad. Hogy hogyan éli meg ezt egy volt profi sportoló, egy háromgyermekes apa (előbb eltemetnek, mint hogy meghalnék – fogalmazott egy interjúban), azzal nem kell szembesülnünk a Mozgásban című kiállításon, amelynek képanyaga még jóval a kór diagnosztizálása előtt elkészült.

Mindjárt az elején itt van Gera, a nagy kedvenc, aki saját magát üstökön ragadva, a sport és a hit segítségével mászott ki a gödörből. Gera Zoltán, akit Puskás mezébe is beöltöztetett Burger Barna, és azt a bizonyos fűzős bőrlasztit is a kezébe adta. Gera régen és újra a Fradiban, a kispadon Lipcseivel, akinek mindig kiabáltak a lelátóról, miközben tudták, hogy talán az övé az egyik utolsó igazi „Fradi-szív”.

De itt van fekete-fehérben egy gróf, egy korábbi nagyság, Esterházy Márton az egészen más utat bejárt bátyjával. És ha már út, akkor a mólón ücsörgő Fa Nándor és a sziklafal tetejéről lenevető Erőss Zsolt is. Meg Bereményiről egy fotó, ahogy a Keletiben (?) sakkozik kabátban, sálban, kalapban.

De látható a fotográfus kedvenc fekete-fehér fotója is, amikor ott állt a gépével a margitszigeti ugrótorony alatt. A lelátók, a szurkolók, mint kimeríthetetlen téma, és a gólöröm, vagy a gyönyörű kézislányok, ahogy a lövés előtt a levegőben „úsznak”. Az emeleten pedig kétszer két fotó a 2010-ben megjelent Előtte – Utána sorozatból. Németh Tatár Gábor bokszoló egy meccs előtt és után leportrézva, vagy a már említett Lipcsei Péter. A hegyek közé szorított völgyben focizó pocakos öregfiú­kat talán már a kéktúrás úton kapta le, és itt tűnt fel neki az a házfalra felmázolt kiskapu is, amely előtt a kitaposott gaz jelzi, hogy használják. Az augusztus 3-ig látogatható tárlat egy Kékszalagról szóló hosszabb tudósítással zárul, de remélhetőleg folytatódik majd a fotós életművét bemutató sorozat. Mert ha valakit nem szabad elfelejtenünk a műfajban, az bizony ő: Burger Barna.