Kultúra

Százhuszonöt éve született Aldous Huxley

A Szép új világ és az Újvilág között: egy igazi szellemi út

Aldous Huxley angol író, költő, esszéista, a Szép új világ című antiutópia szerzője százhuszonöt éve, 1894. július 26-án született. Apai nagyapját, Thomas Huxley-t Darwinnal együtt a modern biológia megalapítójának tartják, apja, Leonard Huxley életrajzíró és irodalmár, anyja pedig Matthew Arnoldnak, a 19. század egyik neves költőjének unokahúga volt – írja az MTI portréjában.

Százhuszonöt éve  született Aldous Huxley
Az antiutópiától a buddhizmusig jutott el
Fotó: Wikipedia

Fiatalon elsősorban irodalmi és zenekritikákat írt, de jelentek meg lakberendezéssel kapcsolatos cikkei is. Első regényét 1921-ben publikálta Nyár a kastélyban címmel, amely nemcsak kritikai, hanem jelentős anyagi sikert is hozott számára. Ez tette lehetővé, hogy feleségével, Maria Nysszel hosszabb ideig Olaszországban, majd Franciaországban éljen, és hazatérve is csak az írásnak szentelje magát. Pont és ellenpont című regénye 1928-ban jelent meg.

A harmincas évek elején egyre kritikusabbá vált a nyugati civilizációval szemben, a 20. századi politikai irányzatok és a műszaki-technikai fejlődés iránti bizalmatlanságát az 1932-ben írt Szép új világ című regényében fogalmazta meg. A mű egy képzelt jövőbeni társadalomban játszódik. A Szép új világ pesszimista végkicsengése már megmutatta azt az erkölcsi és szellemi válságot, amely kortársaihoz hasonlóan Huxley-t is sújtotta, és egyre inkább a miszticizmus és a buddhizmus felé fordította, ezt tükrözi másik híres regénye, az 1936-os A vak Sámson is. A fenyegető fasizmus elől 1937-ben az Egyesült Államokba ment, ahol a buddhista misztika mellett egyre inkább belemerült a meszkalinkísérletekbe. Élete második felében esszéket publikált a legváltozatosabb témákban.

Történetfilozófiai tanulmányaiban leszámolt a század totalitárius eszméivel és államalakzataival, elutasította a marxi szocializmus és az angolszász polgári demokrácia összes változatát, a belőlük következő ideológiát és a gyakorlati közgazdaságtant is. Úgy vélte, az erkölcsi öntökéletesítés, a végső valósággal való misztikus egyesülés az egyén szabadulásához vezető egyetlen út.

Hollywoodban filmforgatókönyvet írt Jane Austen Büszkeség és balítélet, majd Charlotte Brontë A lowoodi árva című regényéből. Saját művei közül A Mona Lisa-mosolyt és Az ifjú Arkhimédészt vitték filmre. Amikor 1956-ban meghalt a felesége, újra megnősült, párja Laura Archera hegedűművész és pszichoterapeuta lett. Los Angelesben írta meg utolsó regényét, a minden betegség, fájdalom és veszteség ellenére is a tétlen jóságot és életörömöt hirdető Szigetet. Nem sokkal utolsó műve megjelenése után, 1963. november 22-én meghalt.