Péter király sírja évszázadok óta ürességtől kong

Buzás Gergely régész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum főigazgatója, aki konzulensként vett részt a kutatásban, a Baranya megyei főtemplom oltára előtt balra, az altemplom lejárata felé veszi lépteit, miközben azt mondja, első hallásra valóban nem tűnik túlságosan szenzációs hírnek, hogy a székesegyház altemplomában előkerült két üres sírgödör, ám a sírok kora, helye és építészeti összefüggései alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy az egyikük a Szent Istvánt követően, kétszer – 1038 és 1041, majd 1041 és 1044 között – uralkodó második király sírja. „Pedig van hírértéke a felfedezésnek, hiszen a középkori magyar királyok sírjai közül kevés azonosítható. Ezek már saját korukban is többek voltak egy átlagos sírnál, hiszen az állam ősiségének, legitimitásának jelképeiként tekintettek rájuk. Azokban az országokban ahol ma is megvannak a középkori királysírok, ma is betöltik ezt a szerepüket, illetve ahol elpusztították őket, ott legtöbbször éppen politikai jelkép szerepük határozta meg sorsukat” – teszi hozzá.

A feltárást vezető Tóth Zsolt, a Janus Pannonius Múzeum régésze kérésünkre részletesen elmondja, a múzeum által végzett feltárás résztvevői miként jutottak el a királysírig. A munkálatokat májusban kezdték, s nem jártak hiába: az altemplom középső részén előkerült egy jelentősebb késő római kori temetői épület, amelyet Bertók Gábor régész földradaros felmérése korábban részlegesen kimutatott. Már itt, lent állunk akkor, amikor a két régész lapunknak megmutatja a színteret. Az egykori ókeresztény helyszín, amit az altemplom padlószintje alá temetettek sírjai – láthatóvá vált földbe süllyedt embercsontok, koponyák – felett átívelő fapallón tudunk megközelíteni, négyszög alaprajzú. Tóth felhívja a figyelmünket arra is, hogy a legalább 9x8 méter nagyságú épületnek valószínűleg hozzávetőlegesen 2–2,5 méter mélyen volt a belső járószintje a természetes külső talajszinthez képest, azaz részlegesen földbe süllyesztett, egyterű épület lehetett. Mint mondja, bejárata a terepadottságokból adódóan az épület déli oldalán képzelhető el, s analógiák alapján valószínűsíthető, hogy a nagyméretű temetkezőhely előtt kisebb előhelyiség (narthex) és oszlopsor (porticus) is volt. Hozzátette, hogy tudományos szempontból a feltárás legfontosabb eredménye az, hogy a kereszténység folytonossága Pécs területén a késő római időszaktól kimutatható. Az altemplom alatt talált mauzóleum a Karoling-korban templom lett, erre épült Péter székesegyháza, arra pedig Mór püspök négytornyú katedrálisa. Elmondása szerint a királysír megtalálása unikális dolog, amely keveseknek adatik meg, de tartózkodóan azt mondja, ez inkább a laikusok és a média számára kecsegtet szenzációval.

Péter király hűbérül adja a Magyar Királyságot III. Henrik német–római császárnak

Forrás: Wikipedia

A feltárás során az altemplom középső sávjának keleti részén – a főoltár előtt – nem is egy, hanem két sírhelyre bukkantak. A sírokból nem került elő embercsont, tárgyi emlék sem – tudatosítja a régész, aki hozzáteszi: ez nyilvánvalóan arra utal, hogy a sírokat nem kirabolták, hanem tudatosan felszámolták azokat, vélhetőleg az altemplom nyugati falában kialakított sírkamra elkészülte után, valamikor a 11. század végén vagy a 12. században. „Ha az első középkori székesegyházról megfogalmazott elképzelésünk helyes, azaz a Péter király alapította katedrális a későbbi altemplom középső sávjában állt, akkor a keletibb, 1,64 méter belső hosszúságú sírba annak idején magát Orseolo Pétert temették. Ennek a nyugati oldalához hozzá van építve egy 1,15x0,93 belméretű sírláda. Ennek kis mérete felnőtt férfi eltemetésére alkalmatlan volt. Vélhetően egy korábban máshol eltemetett személy csontjait a megelőző helyéről felszedték, majd ide, a templomot alapító király sírja mögé, azzal összeépítve helyezhették el” – magyarázza. A királysír nyugati oldalához épített sírládába vélhetően annak az ókeresztény eredetű személynek a csontjait helyezték át az altemplom közepén megtalált sírkamrából, akit már a késő római időben is szentként tiszteltek. Hogy kiről lehet szó, arra sem Tóth, sem Buzás nem tud felelni, ránk maradt írásos forrás hiányában a kiléte ismeretlen. Középen csontvázak nem kerültek elő, ugyanakkor az altemplom északi és a déli fala előtti szelvényekben késő középkori egyházi személyek temetkezéseit tárták fel, ezek egyike egy pécsi püspök sírja lehetett.

A közvéleményt vélhetően leginkább az izgatja, mennyi esélye van annak, hogy valóban Orseolo Péter sírhelyét tárták fel a régészek, illetve annak, hogy a király csontjai előkerülhetnek-e. A krónikákból tudjuk, a királyt az általa alapított székesegyházban temették el Pécsett, de a mai dóm területén több prominens temetkezés is akadt. „Ellene semmi sem szól, inkább azok a tényezők érdekesek, amelyek az azonosítást elbizonytalaníthatják: a Péter-kori székesegyháznak jelenleg csak egy falszakaszát azonosítottuk, az épület rekonstrukciója és keltezése szempontjából viszont fontos lenne még további ásatásokkal tisztázni a teljes alaprajzát és építészeti összefüggéseit. A másik kétségre okot adó körülmény az, hogy a jelenlegi kutatási eredmények alapján feltételezett Péter-kori második székesegyház járószintje és az 1064 után épült harmadik székesegyház altemplomának szintje mondhatni azonos, így nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a két sír melyik templomba készült. Amennyiben a harmadik székesegyházhoz tartoztak, úgy a királyt már csak utólag, halála után több évtizeddel temethették ide, így az a sír készülhetett számára, amelybe kis mérete miatt csak egy máshonnan exhumált halott csontjait helyezték el. Ebben az esetben a nagyobbik sírgödör feltehetően a harmadik székesegyház alapítójának, Szent Mór püspöknek a sírja lehetett. Mégis valószínűbb az első variáció, miszerint a sírok a Péter-kori templomba készültek, és a nagyobbik sír volt a királyé” – közli Buzás Gergely, aki hozzáteszi, ha nem így lenne, akkor nem találnának magyarázatot arra, hogy hogyan tűnhetett el a király első sírja, hiszen a korai templom területén más 11. századi sír nem került elő.

A kutatók úgy vélik, a koronás fő csontjait a későbbi korokban áthelyezhették egy középkori sírkamrába, amely felett ma Dulánszky Nándor 1896-ban elhunyt pécsi püspök síremléke áll az altemplom nyugati oldalában. Buzás úgy látja, „ha a 16–18. század között ki is rabolták a sírokat, a csontokat akkor sem vitték volna el, legfeljebb szétszórták volna a gödörben, hiszen a rablók számára csak az esetleges sírmellékletek jelentettek értéket, a csontok nem. Hasonló Árpád-kori sírkamrák – például Aba Sámuel király feldebrői és Imre király későbbi egri sírja – esetéből tudjuk, a sírokat a sírkamrák padlójába mélyítették le. A pécsi sírkamrát pedig a 18. század elején egy, az altemplomból felfelé vezető lépcsőházzá alakították, így senkinek nem volt oka a padló alatti részt bolygatni. Amikor a 19. század végén újra sírkamrává alakították vissza, akkor sem valószínű, hogy a padló alatti részt megbolygatták, ebben az időben a koporsókat már nem volt szokás a sírkamra földjébe beásni. Ráadásul akkor már nagyon keresték Péter király sírját, mellesleg kiváló régészek is jelen voltak az átépítésnél, tehát ha gyanús sírokat találtak volna, akkor arról hírt adtak volna” – véli. Adódik a lehetőség, hogy megkérdezzük a múzeumigazgatót, vajon mit temethettek az uralkodó mellé. Az egyértelmű válaszadást nehezíti a tény, hogy épségben előkerült 11. századi magyar királysírt nem ismerünk, csak a 12. század elejéről Könyves Kálmán, a 13. század második feléből pedig V. István sírjának mellékleteiről vannak adataink. Rajtuk kívül csak III. Béla, II. Géza, Luxemburgi Zsigmond sírjának egy-két mellékletét ismerjük. „A 11. századi uralkodói sírok legfontosabb mellékletei mindig jelképes, másolatként eltemetett hatalmi jelvények voltak: korona, jogar, esetleg országalma, illetve kard. A király ruházata és személyes tárgyai viszont eredeti, értékes darabok: aranyszövetek maradványai több sírból előkerültek. Fontos hatalmi jelvény, egyúttal személyes tárgy volt a köves aranygyűrű, ilyen létéről tudunk Szent István, Kálmán és V. István sírjából. Emellett más ékszerek is előfordulhattak, például Könyves Kálmán zománcos medálja.” Minden bizonnyal Péter királyt is hasonló mellékletekkel temethették eredetileg. Ezek viszont valószínűleg éppen úgy nem kerülnek elő, mint ahogyan az uralkodó földi maradványai sem. Ugyanis Tóth Zsolt azon kérdésünkre, hogy megbontanák-e Dulánszky püspök sírját, amely alatt akár egy római kori mártír, valamint Szent Mór püspök és Orseolo Péter csontjait is rejtheti, némi habozás után vonakodó választ ad. „El kellene távolítani ezt a száz évnél régebbi síremléket, s csak akkor lehetne hozzáférni az ide feltételezhető temetkezésekhez. És még akkor sem lenne biztos, hogy megtaláljuk a király maradványait, ugyanis a középkori sírkamrát kifoszthatták. Tudjuk is, hogy a töröktől való visszafoglalás után a császári hadak kirabolták a székesegyházat: minden mozdíthatót vittek, a kriptákat is feldúlták. Ismert az is, hogy a 18. században lépcsőlejárót alakítottak ki a püspök sírja helyén, ez szintén nem kedvez a kutakodásunknak” – közli Tóth. Végső válaszként azt mondja: kegyeleti okokból sem tartja helyesnek a püspöksír megnyitását.