Kultúra

Aki Molnár, Ady és Puccini múzsája volt

A tavalyi Ládafia-történelem után ismét levelezéskötetet kaptunk Sárközi Mátyástól, aki saját nagyanyját idézte meg

Az idei Ünnepi Könyvhéten nagy izgalommal vettük kézbe Sárközi Mátyás legújabb könyvét. Az emigráns magyar irodalom nagy generációjának mohikánja ugyanis rendre olyan köteteket ír, amelyek megannyiszor igazi csemegét jelentenek az olvasónak.

Sárközi a Ládafia-történelem című, tavalyi kötetében már elkezdte óriási, több évtizedes levelezésének feldolgozását (’56-os emigrációja után édesanyjával, Sárközi Mártával váltott leveleit a Levelek Zugligetből-ben és a Tamperdüben publikálta már), és a Kortárs által most kiadott Margit nagy valószínűséggel e kutakodás folytatása, illetve eredménye. A vékonyka, ám tartalmas kötet címszereplője, egyben írója is Vészi Margit (1885–1961), a Pester Lloyd, Pesti Napló és Budapesti Napló egykori legendás főszerkesztőjének, Vészi Józsefnek a lánya.

Ilyen családi háttérrel nem nehéz elképzelni, milyen közegben mozoghatott a fiatal Margit, nem csoda, hogy a 20. századi irodalmi és kulturális élet egyik ikonikus nőalakjává vált. Tanult Párizsban, egészen jó festő, nemzetközileg elismert karikaturista volt, de a magyar Martha Gellhornnak is nevezhetnénk, hiszen az első világháború hadszíntereit újságíró–haditudósítóként végigjárta. A második háború már Amerikában érte, Hollywoodban, ahol a magyar művészkolónia segítségével forgatókönyv- és szkriptíróként kereste kenyerét. Mindezek mellett leginkább talán múzsaként maradt meg a köztudatban: Ady Endre levelezőtársa, a Margita élni akar versciklus ihletője a fiatal Vészi Margit volt, aki később Puccini szerelmének lett tárgya. Mindenekelőtt azonban Molnár Ferenc első feleségeként ismert, tőle született gyermeke, Sárközi Márta.

Amint azt unokájának, Sárközi Mátyásnak 1957 és 1961 között írt levelei, illetve azokkal együtt küldött visszaemlékezései, soha el nem készülő memoárjának részletei tanúsítják: Margit élete akarva-akaratlan egy életre összefonódott Molnáréval, és nemcsak a házasság miatt. Kiderül, hogy a csodálatosan író, ám szörnyen viselkedő Molnár világhíres darabja, a Liliom Julikáját róla mintázta, aztán tudósítóként, majd a New York-i emigrációban is össze-összetalálkoztak, sőt a nagybeteg írónak Vészi és utolsó felesége, Darvas Lili színésznő felváltva hordták az ebédet a Plaza Hotel-beli szobájába.

Sárközi Mátyás nagyanyjának szentelt kötete tehát egyrészt felgöngyölíti egy rendkívüli asszony élettörténetét, másrészt Vészi visszatekintésein keresztül számtalan érdekes, szórakoztató, nevettető anekdotával szolgál a századelő Budapestjének, Párizsának, Olaszországának művészeiről, nagyjairól. Érdemes megfigyelni, mennyire másként látja és festi le a világot a kissé megkeseredett, betegeskedő, Spanyolországban egyedül élő „Picimama” leveleiben, és hogyan ír emlékeiről, esetleges múltbeli hibáiról. Észrevehető, hogy néha igyekszik saját magát talán kicsit fontosabbnak, jobb színben feltüntetni, ugyanakkor rendelkezik kellő önkritikával is. Az újraközölt levelekből pedig kiderül, tudósítónak biztos nem lehetett rossz: az alicantei mindennapokat ugyanis élvezetesen, színesen-szagosan közvetíti unokájának.

A könyv élvezhetőségéhez ezen túl viszont nagyban hozzájárul Sárközi Mátyás szerkesztése, bevezetői és helyenként kacagtató kommentárjai is említésre méltók. A kötetet kiválóan zárja le az utolsó oldalakra került fényképes családi fotóalbum, amelynek válogatása és aláírásai szintén őt dicsérik. A Margit című kötet tehát, ahogyan Sárközitől már megszokhattuk, lebilincselő utazás a múltba, kultúrtörténeti igénnyel, mégis nagyon személyes módon.

Sárközi Mátyás: Margit
Sárközi Mátyás: Margit
Fotó: MH

Kapcsolódó írásaink

Tanár volt a trópusokon

ĀFerdinandy György József Attila-díjas szépíró tömör mondatokkal, kurta szavakkal is képes láttatni egy teljes emigráns életet, annak minden borzalmával és örömével