Kultúra

Párizsról feketén-fehéren

André Kertész hagyatékban őrzött, ismeretlen képei a Petőfi Irodalmi Múzeum új tárlatán

Csütörtökön nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) legújabb időszaki kiállítása André Kertész születésének százhuszonötödik évfordulójára. A kamera poétája elnevezésű tárlat nemcsak a húszas-harmincas évek Párizsába kalauzol, de értékes dokumentumokat, leveleket is a látogató elé tár.

Párizsról feketén-fehéren
Ady Párizsát és a harmincas évek művészvilágát eleveníti fel a kiállítás
Fotó: MH/Ficsor Márton

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) gyűjteményeinek kincseit tárja a nagyközönség elé az André Kertész–A kamera poétája című időszaki kamaratárlat, amely október 6-ig látogatható a PIM-ben. Az E. Csorba Csilla és Kovács Ida kurátorok által három terembe rendezett kiállítás mintegy hetvenhárom fotót vonultat fel a világhírű magyar fotográfus hagyatékából.

A Kertész Andor néven, 1894. jú­lius 2-án született fényképész 1925 és 1935 között Párizsban készült képeiből válogatott tárlat nemcsak fotó-, de irodalom- és művészettörténetileg is fontos személyeknek, pillanatoknak állít emléket. Kertész Leica gépével készített felvételeiről egyrészt visszaköszönnek a franciaországi magyar emigráció kiemelkedő alakjai – a Bölöni házaspár mellett Tihanyi Lajos, Kassák vagy Károlyi Mihály –, másrészt bepillantást nyerünk a húszas-harmincas évek Párizsának hétköznapjaiba. Mindemellett a tárlókban elhelyezett dokumentumok: levelek, képeslapok, kéziratok közt számtalan érdekességre bukkanunk, ha nem habozunk használni a nagyítókat. Elolvashatjuk például Ady Bölöni Györgynek szóló, 1915-ös dedikációját: „Drága jó Gyurkának, Adybandija”, Kertész Bajomi Lázár Endrének írt 1970-es levelét, de láthatjuk Bölöni 1934-es Az igazi Ady című kötetét, amelynek tizenhat Kertész-fotója áll a kiállítás középpontjában, az első teremben.

A fényképész mintegy tizenöt év távlatából járta végig Ady életének párizsi helyszíneit, éttermeit, Léda utcáját, a rue de Lévis-t, fotózta a Boul’Mich-t (Boulevard St. Michel), a Luxembourg-kert platánjait és a Hotel des Balcons-t a Casimir Delavigne utcában. Utóbbi szálloda, ahol a költő lakott, a mai napig működik, falán domborműves emléktábla őrzi Ady emlékét. Cégtáblája ugyanúgy fest, mint a fényképen.

Jelen és múlt találkozik tehát Kertész fekete-fehér felvételein, amelyek egyszerre rögzítik a pillanatot, és készültek az örökkévalóságnak. Az 1932-ben Ady kávéházi asztalát megörökítő fotón egyrészt látjuk a Párisban járt az Ősz kéziratát, másrészt felfedezhetjük rajta a jellegzetes carafe-ot, üveg vizeskorsót, amelyet a mai napig minden vendégnek kihoznak a párizsi kávéházakban.

A korabeli kulturális életet a másik teremben található fotók szemléltetik a legjobban: a női gasztronómiai társaság, a Les Belles Perdrix vacsoráin készült felvételek, a Piet Mondrian vagy az Antoine Bourdelle műtermét megörökítő képek. Az itt látható táncosnők már átvezetnek a harmadik térbe, ahol Kertész első felvételeit látjuk Blattner Géza bábszínházáról. Bölöni Györgyén kívül Tihanyi Lajos barátsága határozta meg a fotográfus párizsi éveit: a kiállítás utolsó képein őket látjuk, mások mellett Brassaï társaságában. A hangulatos, kinagyított képrészletekkel díszített tárlatra érdemes kellő időt szánni: bőven van mit nézegetni, megvizsgálni, archív interjúkat meghallgatni – elmerülni a fekete-fehérben is lírai „magyar Párizsban”.

Kapcsolódó írásaink