Kultúra

Fiatalok útkeresése a vásznon

Véget ért a valenciai nemzetközi filmfesztivál, a 34. Cinema Jove, amely Reisz Gábor Rossz versek című filmjével indult – A fődíjat holland alkotás nyerte

Alapvetően fiatalok útkeresésével és útvesztésével foglalkozó filmeket láthattak a szombaton lezárult valenciai filmfesztivál, a Cinema Jove nézői: a Földközi-tenger partján tartott mustrán lengyel és dél-koreai kamaszok felnőtté válását bemutató alkotásokat díjaztak.

Fiatalok útkeresése a vásznon
Eryk (Erik Walny), a kilátástalan kamasz és a szomszédlány Rosanne Pel filmjében
Fotó: Cinema Jove

A Coen testvérek kultfilmjével zárult szombaton a kilencnapos 34. Valenciai Nemzetközi Filmfesztivál, a Cinema Jove, amelynek Reisz Gábor önéletrajzi ihletésű alkotása, a Rossz versek volt a nyitófilmje. A keserédes magyar produkciót ugyan nem díjazták, de a június 21-én a Teatro Principalban, a spanyolországi nagyváros legrégebbi kőszínházában tartott vetítése nyomott hagyott a közönség tagjaiban. Lapunk kérdésére a pénteki és szombati vetítések több nézője is elmondta, megragadta őket a sajátos szerzői jelleg, a megkérdezettek egyike még közönségdíjra is érdemesnek találta Reisz filmjét.

Az 1986-ban fiatal filmesek ösztönzésére alapított nemzetközi filmfesztivál Valencia Holdja elnevezésű fődíját végül Rosanne Pel holland filmrendező alkotása, a Light as Feathers (Pehelykönnyű) nyerte el, amelyet másnap a főtéren álló Teatro Rialto filmszínházban tekinthettünk meg. Az elsőfilmes Pel alkotása egy isten háta mögötti helyszínen játszódik: először úgy tűnik, Oroszország vagy Ukrajna egy eldugott ipari falujának húsz-harminc évvel ezelőtti állapotába nyerünk bepillantást, de később kiderül, hogy egy apró lengyel településen járunk. Itt él a tizenöt éves, televízió- és számítógépfüggő Eryk, aki bár felesel az anyjával és a nagyanyjával, de cseppet sem olyan rossz, mint amilyennek a manipulatív édesanya sokszor megpróbálja beállítani. Az alapkonfliktust ez a rendkívül ingerszegény környezet adja, a rendszerváltás korszakának jobb sorsot nem találó szereplői gagyi felsőikben, overalljaikban libapásztorkodnak – életüknek csak a nyers fizikai erő ad értelmet. A dokumentarista jellegű, kézikamerás felvételekből álló játékfilm egyik leg­árulkodóbb jelenete az, amelyben Eryk és barátai ámulattal nézik egymást, aztán akkurátusan lemérik a másik bicepszét. Ilyen miliőben, amelyben kizárólag egy öregasszony kamerának elmondott, vidéki rejtekben őrzött, bohókás versei adnak valami színt, meg sem lepi a nézőt, hogy Eryk megerőszakolja és teherbe ejti a szomszéd lányt. Pel viszont nem az áldozatra, hanem az erőszaktevőre irányítja a figyelmet – sőt azt is eléri, hogy részben megfeledkezzünk ennek a tésztaképű fiúnak a bűnéről, hiszen az abúzus után az ő élete is félrecsúszik.

A fesztivál közönségdíjasa ugyancsak elsőfilmes: a dél-koreai Bora Kim munkája, a House of Hummingbird (Kolibriház) fogta meg az alapvetően húszas-harmincas korosztályból kikerülő nézők érzékenységét. Az 1994-ben játszódó dráma, amelyet korábban a tribecai és a berlini szemlén is elismertek, egy szöuli kamaszlány mindennapjait követi nyomon. Az alkotó személyes története által ihletett mű megfelel a felnőtté válásról szóló, úgynevezett coming-of-age filmek paramétereinek, a zsarnoki család béklyójából történő kitörés szótlan fegyelemmel, gyermeki bölcsességgel való megvalósítása viszont legalább olyan mesteri, mint a főszereplő Ji-hu Park alakítása.

A rövidfilmes szekció évtizedekre elfelejtett történetekről, az átalakuló világ problémáiról beszélt, az eltérő műfajú munkák kapcsolódási pontját azonban mégiscsak a fiatalok útkeresése adta. A brit Charlie Lyne a Lasting Marks (Maradandó nyomok) című alkotásában Roland Jaggare-t, a Thatcher által vezetett Nagy-Britanniában megbélyegzett és üldözött szado-mazochista férficsoport egyik tagját beszélteti, de őt és társait egyetlen percig sem mutatja – szinte kizárólag újságkivágásokat, jegyzőkönyveket, képeslapokat tár a néző elé. A görög Jacqueline Lentzou a Hector Malot: The Last Day of the Year (Hector Malot: Az év utolsó napja) című munkája egy olyan fiatal nő életszagú portréját festi meg, aki soha nem tudott teljes mértékben beilleszkedni az őt körülölelő világba. Ugyancsak ez az alapproblémája a Tracing Addai (Addai nyomában) című filmnek, amelyben a német Esther Niemeier saját tragédiáját járja körül: az afrikai apától származó címszereplő 2012-ben iszlám radikális lett és Szíriába ment, és a polgárháborúból már nem tért vissza. Számunkra ez a munka volt a szekció egyik legértékesebb darabja, a személyessége és a teljes körű tényfeltárás mellett az élőszereplőstől az elsőrendűen megrajzolt animációs irányba tolt kísérletezése miatt.

A Coen testvérek filmjeiben szinte nem soha nem lehet csalódni, ezért szerencsés elképzelés volt, hogy a fesztivál szombaton az 1998-as kultfilmjükkel, A nagy Lebowski vetítésével zárult. A világ legnagyobb naplopójának zseniális históriáját a filmes mustra hat különböző helyszínének egyikén, a Valenciai Szépművészeti Múzeumhoz tartozó – Barrio del Carmen szívében álló – gótikus kolostor udvarán mutatták be, a szabad ég alatt, éjfél körül is huszonnyolc fokban.

Kapcsolódó írásaink

Szürrealista krónika

ĀÁtformált valóság: avantgárd alkotók a Várban – A Magyar Nemzeti Galéria tárlatán kiderül, miért dobálta volna meg Dalí és Buñuel paradicsommal filmje közönségét 1929-ben

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom