Névtelenségüket őrző gyűjtők, kortárs alkotók

Az elmúlt évek során folyamatosan gyarapodó Arcana kollekció igazából most először nyer tényleges bemutatkozási lehetőséget: a június 30-ig látható tárlaton számtalan fotó- és képzőművészeti alkotás debütál a Budapest Galériában. Mint azt a helyszínen megtudjuk, az inkább névtelenségüket őrző gyűjtők 2005-ben vásárolták meg az első darabokat. Azt pedig már a tárlat kurátora, Zsikla Mónika árulja el, hogy az első vásárlásra – a Magyar Képzőművészeti Főiskolán előbb festőként végzett Komoróczky Tamás Fej nélküli című, 1997-ben készített képe – mintegy véletlenszerűen, egy baráti társaságban került sor. Nem is véletlen hát, hogy a tarot kártyajáték egyik, rejtőzködő figurájáról elnevezett gyűjtemény gerincét fotófelvételek adják. Mégpedig „visszafelé gyűjtve”, tehát az első vásárolt alkotások kortársnak számító fotósok munkái voltak, és így jutottak el a gyűjtők a „nagy öregekhez”, például a kísérletező Moholy-Nagy Lászlóhoz, az alkalmazott divatfotográfiával befutó Munkácsy Mártonhoz, no meg a „konzervatív” André Kertészhez. Ezek a nagyítások már az egyik budapesti galéria közreműködésével kerültek a tulajdonosokhoz, de a kortársak zömét jótékonysági aukciókon vásárolták. A névtelen gyűjtők idővel aztán eljutottak műtermekbe is, ahonnan szintén vásároltak.

Innen hát a jelenleg mintegy félezer alkotást számláló kollekció alapja, amelyben a fotókon túl jobbára posztavantgárd tendenciákat mutató festmények szerepelnek. A mostani tárlat, vagyis a gyűjteményből való válogatás ívét pedig bizonyos kapcsolódási pontok adják. Bukta Imre festőművész, akinek négy darab, 2007 és 2009 között festett munkája is a falakra került, ifjan kísérletezett a fotográfiával is. No, nem éppen úgy, mint Moholy-Nagy, de az imént említett Komoróczkyval, Csontó Lajossal és Gerhes Gáborral együtt képzőművészként próbálkozott meg a fotográfiával. (Buktának amúgy az 1997-es Föld alatti szarvas mellett a 2003-ban készített Vidéki vasárnap című fotója is megtekinthető a tárlaton. Az alkotó ekkor már „életvitelszerűen” élt Mezőszemerén, s fiatal meggyfákra akasztott hatalmas nyakkendőket a falusi vasárnap ünnepre utalva.) A fotográfia és a festészet ugyancsak régóta van jelen a szintén a rendszerváltás idején végző Köves Éva munkáiban is – ő a kinagyított fekete-fehér fotográfiákra dolgoz rá hasonló „színekkel”, költői módon. Köves egy 2014-ben festett Biciklilámpa és 2002-es Kirakat című képekkel képviselteti magát a galériában, Vető János és Koncz András szintén fotókkal jelenik meg.

A kiállításon nemcsak műtől műig, hanem a fotónak egészen az absztrakcióig való átalakításáig jutunk el. Úgy, hogy a jobbára a figuralitás határain belül mozgó Buktától elindulva érkezünk a légiesen könnyed Szűcs Attila-művön át (Lámpa függöny mögött, 2002) a már teljesen absztrakt irányt képviselő Maurer Dóráig. Öröm nézni a kortárs középgeneráció alkotásait, vagyis azokét, akik, ha úgy vesszük, meghatározzák napjaink képzőművészetét. Munkáik meglehetősen magas leütési árakon kelnek el, így nem véletlenül gondolunk arra, hogy a képek tulajdonosainak érdemes volt idejekorán elkezdeni a gyűjtői tevékenységet. Talán olyan értékű munka, amelyet mindenképpen széfbe kellene zárni, nincsen a birtokukban, de a kiállítottak alapján igenis van, mire büszkének lenniük.