Kultúra

„Az erős megszólalás reflexió az időre, amiben élünk”

A Sum 41 szólógitárosával, Dave Brownsound-dal (Dave Baksh) beszélgettünk, mielőtt felléptek a Budapest Parkban.

„Az erős megszólalás reflexió az időre, amiben élünk”
Dave Brownsound (Dave Baksh) a Sum 41 szólógitárosa a Budapest Parkban június 12-én.
Fotó: MH/Katona László

Amit eddig az új albumotokról, az Order in Decline-ról halottam, az alapján elmondható, hogy az előző felvételekhez képest egy sötétebb és keményebb hangzásvilág irányába mozdultatok el. Ez egy tudatos döntés volt vagy csak így alakult?

Dave: Nem volt tudatos, minden album csak úgy alakult a maga útján. Van valami a Sum 41-ban, ami miatt mindegy, hogy min megyünk át személyesen, vagy mi érint meg minket a világból, azt mindig a zenében jelenítjük meg.

Deryck volt a producer, a hangkeverő és még sok minden más is az új albumon. Más volt vele dolgozni, úgy hogy új szerepet töltött be a lemez készítése során?

Dave: Csodálatos volt. Deryck egy Martin Scorsese-féle hozzáállással vezette a munkálatokat. Lerakta elénk a dalt és azt mondta „nyújtsd a legjobb formád”. Aztán persze próbáltam egy-két csavart rakni a számokba, de tényleg csodálatos volt, mert végig a saját stúdiónkban, a saját eszközeinkkel dolgozhattunk.

Ez lesz a második album mióta visszatértél a zenekarhoz. Van valami különbség a 13 Voices és az Order in Decline felvételi folyamata között?

Dave: Szerintem a 13 Voices sokkal inkább Deryck fájdalmainak a reflexiója volt, és szerintem azért volt az albumra szükség, hogy Deryck egyáltalán újra színpadra tudjon állni. Nekem is egy fontos projekt lett ez, hiszen, akkor tértem vissza a legjobb barátaimhoz, akiket majdnem elvesztettem.

Akkor nem nagyon foglalkoztunk a köztünk lévő kémiával, csak tudtuk, hogy kinek mi a dolga és kész. Én így gondolok vissza a 13 Voices-re.

Miután visszatértél az együtteshez volt átállási idő, vissza kellett szokni a többiekhez?

Dave: Igen, újra meg kellett szoknom, hogy hogyan kell Sum 41 számokat játszani, ugyanis sokkal feszesebb a tempója, mint az előző bandáimnak, amikben játszottam. Az egyik egy alternative-indie, a másik pedig egy dirty punk együttes volt. Beletelt egy kis időbe, amíg visszaszoktam, de az érzés, hogy újra együtt vagyunk és örülünk, hogy közösen zenélhetünk az sokat jelentett, ugyanis nem sokon múlt, hogy ez soha többé ne történhessen meg újra.

Nem sokkal a visszatérésed előtt lépett ki Stevo (Steve Jocz). Ez hogyan befolyásolta a zeneszerzést, illetve a csoportdinamikát?

Dave: Ha egy zenekarban, valaki helyére új ember kerül, az mindig megváltoztatja a zenekar működését. Zummo (Frank Zummo) és Stevo mindketten kiváló dobosok, de Frankkel nagyon egymásra vagyunk hangolva zeneileg most már, hogy évek óta együtt játszunk, így mindig tudom, hogy mi lesz a következő lépese.

Mindig szerettél volna durvább zenei műfajok irányába elmenni. És az eddig megjelent két dal alapján ki lehet jelenteni, hogy ez sikerült végül a Sum 41-nal is.

Dave: Igen, teljes mértékben!

Az új, durvább hangzás akkor neked is köszönhető?

Dave: Szerintem inkább a világ történései voltak nagyobb hatással a hangzásvilágra. Mondjuk most már mindenki apuka a zenekarból és baby shark helyett szerintem csak egyre több metált kezdetünk el hallgatni. De igen, ez az erős megszólalás, inkább egy reflexió az időre, amiben élünk.

Mindig is jellemző volt rátok, hogy érdekeltek vagytok a metál műfajában, elég csak megemlíteni, hogy egy időben rendszeresen Metallica-feldolgozásokat adtatok elő. Az együttes története során egyre pörgősebb és erősebb hangzásotok lett, albumról albumra. Elképzelhető, hogy a jövőben majd úgy fognak az emberek beszélni a Sum 41-ról, mint hard-rock/metal bandáról?

Dave: Pont nemrég viccelődtünk ezzel! Azt mondtuk, hogy kb 4-5 album és mi is egy olyan banda leszünk, akik ZZ-Top refrénszerűségeket játszanak majd.

Ott voltál, amikor a punk-rock szcéna kirobbant. Mit gondolsz, hova tűnt a punk-rock?

Dave: Nagyjából pont ugyanott van, mint amikor elkezdtük hallgatni, amikor még a Back Street Boys egy nagy dolog volt. De ha megfigyeljük az inkább underground műfajokat, miután feltörtek és fogyaszthatóbbak lettek, mindig eltűntek egy időre a nagyközönség elől, hogy újra megtisztuljanak. Ez történt a punkkal és az indie rockkal is.

Van kedvenc számod az új albumról?

Dave: Igen, egy dal, aminek a címe 45 (A Matter of Time) szerintem megfogalmaz mindent, ami miatt mérgesek vagyunk, de mégis benne van még a régi szövegeink szelleme is, meg egy adag humor.

Melyik a kedvenc számod, amit ma nem fogtok játszani, és melyik az a szám, amit nem szeretsz annyira, de hallhatja majd a közönség?

Dave: Egyszerűen nincs olyan dal, amit ne szeretnék játszani. Viszont elkezdtük játszani a No personal space című turnénkon a Jessica Kill-t, a Screaming Bloody Murder albumról, amit nagyon élvezek játszani.

Az egy nagyon jó album lett.

Dave: Igen, amikor végighallgattam a lemezt, akkor gondoltam arra, hogy nem kellett volna kilépni a bandából.

Objektum doboz

Az Order in Decline július 19-én fog megjelenni, ez a zenekar hetedik albuma.

Kapcsolódó írásaink