Ezernyi trükköt tudott fejből

A Kecskeméti Katona József Múzeum Szórakaténusz Játékmúzeumának és Műhelyének utazó kiállítása, amely Rodolfo, a néhai kiváló bűvész előtt tiszteleg, tizenöt hétre érkezett Óbudára, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeu­m épületébe, amely Krúdy Gyula író utolsó otthonaként ismert. Fekete Anetta kurátor nagy anyagból meríthetett, hiszen a Nagyfuvaros utcából indult bűvész már a harmincas évektől összegyűjtött mindent, ami fellépéseivel volt kapcsolatos. Így a bűvészmunka kellékei melletta falakon sorakoznak Rodolfofellépései­nek plakátjai is – méghozzá a kezdetektől, amikor a Gács Rezső polgári nevű, keskeny angol bajusszal, csokornyakkendővel és frakkal magát megkülönböztetni igyekvő ifjú még Rodolfo Grossonéven lépett színpadra. (Édesapja, Gross Ignác nem a művészetek világából jött: betűszedő és pálinkamérés-tulajdonos volt.) A bűvész később Vigyázat, most nem csalok! című önéletírásában mesélte el, miként húzott ki Lágymányosnál egy kínai gyöngyárust a Dunából, aki cserébe folyami kavicsokkal megtanította egy trükkre, amit épp akkormutatott be cimboráinak, amikor arra járt Ódry Zuárd, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének elnöke. Ódry felfigyelt a kézügyességére, és tanítani kezdte.

Rodolfo ekkoriban sajátította el annak az ötezer trükknek az alapjait, amit hosszú pályafutása alatt kidolgozott és rendszeresen bemutatott. Ezekből ezret „álmából felkeltve” is tudott, ezt napi többórás gyakorlással érte el. Az óbudai épület falai­ra helyezett tablókról kibontakozik előttünk teljes életpályája. A karrier 1927-ben, az Ódry melletti segédeskedéssel indult, de már két év múlva önálló műsora volt. A hírnévhez olyan mutatványokkal jutott el, mint a pengeevés vagy az ujjlevágás. Előbbihez vékony zsinórra kötött, zsilettpengéknek látszó kelléket helyezett a szájában úgy, mintha lenyelte volna azokat, utóbbihoz gumiból készült ujjat „vágott le” a kezéről. A gazdasági válság idején, 1933-ban már a híres Arizonában lépett fel, ahol mások mellett a két Latabár, Feleki Kamill, Alfonzóés a zseniális jelmez- és díszlettervező, Vogel Eric voltak a társai. De nem válogatott, trükkjeit mindenhol előadta, ahova hívták, sőt később, az ismétlődő munkaszolgálatok során a tiszteknek is. A tárlat rávilágít arra, hogy külföldi kalandokból sem volt hiány: 1939-ben bolgár, görög és egyiptomi turnéraindult, ahol felesége, Nádor Olga volt a segédje. Alexandriában többször is fellépett Fárúk egyiptomi király előtt, aki különösen a nyulas trükkjeit szerette. A siker ellenére mégis hazajött, Karády Katalin színésznővel és Alfonzó parodista-artistával is haknizott. A későbbi Állami Artistaképzőben 1948-tól tanított, azután a „Latabár-brigád” tagja volt, majd Párizsban, az Olym­pia színpadán mutatkozhatott be, az Egyesült Királyságban a BBC műsorában vendégeskedett. Az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának ő volt az egyik attrakciója, de Svájcban is rajongtak érte. Itthon az Artistaművészek Szakszervezete elnökének választották, az új Fővárosi Nagycirkusz felépítésében elévülhetetlen érdemei voltak.

A szeptember 8-ig a fővárosban látható tárlaton hét vitrinben és egy bőröndben sorakoznak a nem hétköznapi foglalkozásnak a sok használattól alaposan megkopott kellékei. Izgalmas emlék az italt eltűntető, majd visszavarázsló pumpás pohár, a galambot rejtő pezsgősüveg és az intarziás „eltüntető doboz” is.