Keleti művészet különleges vonalak mentén

A koreai „rajzolni, húzni egy vonalat” kifejezés nem csak a rajzolásra, de arra is vonatkozik, ahogyan határokat húzunk emberi kapcsolatainkban és személyiségünk formálódása során. A vonal lehet kötelék, amely összefűz két pontot vagy személyt, de lehet határvonal is, amely elkülönít, és segít felfedezni, hogy kik vagyunk. Születésünk pillanatától fogva vonalakat húzunk, határokat állítunk fel, majd bontunk le, olvasható a Hagyomány és divat – Gyógyító utazás önmagunkhoz című tárlat elején, a Koreai Kulturális Központban. A két művész, Quack Gongjoo grafikus, művészetterapeuta és Ro Juhyun divattervező a koreai tradicionális viselet, a hanbok újraértelmezésére tesz kísérletet, a ruha jellegzetességeire, különösképpen annak vonalvezetésére koncentrálva. Az alkotások a művészek életútjának jelentős időszakait mutatják be, múlt – jelen – jövő idősíkokra tagolva.

A kiállítás különlegessége, hogy maguk a művészek vallanak belső útkeresésükről, magukra találásukról, illetve egy átfogó, ingyenes kiadvány segíti a látogató tájékozódását. Az első szekcióban a múlt jelenik meg, ott a születés és a gyermekkor pillanatai idéződnek fel.

A ruhainstallációk a hagyományos hanbok viseletet mutatják, a falakon függő képek a múlt parányi darabját jelenítik meg. A színes ruhák és változó vastagságú anyagok mellett sétálva feltűnik a képeken a visszatérő öltésminta, amely vonalakban és koncentrikus körökben össz­pontosul. A Születés című, több kis képből álló festmény adja vissza a leglátványosabban a vonalvezetés újraértelmezését.

Quack Gongjoo imaginációs utazása során a tudatalattiban – a művészet segítségével – a születéstől az itt és mostig jutunk el. Így a jelen szekció alatt három nagyobb kép kapott helyet, illetve olyan ruhák, amelyekben keveredik a nyugati ruházat és a hagyományos hanbok.

A grafikus a koreai hagyományos festészeti eszközöket, a hanji papírt és a tintát érzi magáénak. Bevallása szerint az általa készített kép több, mint tinta hanji papíron. A festékpigmentek fényeiből és árnyalataiból, a tinta illatából és az ecset érintéséből végül önarckép születik. Szembetűnő az is, ahogy a technikákat ötvözi: hagyományos koreai tintát olt modern digitális képekbe. Ecsetvonásai olyanok, mint az öltések egy hímzésen.

Ro Juhyun a divat felől értelmezi újra a vonalvezetést. Mint olvasható, a vonalaknak történelmileg meghatározó szerepük volt a ko­reai hagyományos hanbok viseletben, ahol a ruhákat a goreum (gorüm) nevű masnival kötötték meg. Férfiak és nők egyaránt a heorikkeun (harikkün) nevű szalaggal rögzítették a deréknál. A férfiak által viselt heo­rikkeun színe és mérete mutatta meg viselőjének társadalmi státusát.

A nőknél is voltak hasonló jelzések, például a szoknyát rögzítő vagy a felső kabátka megkötésénél használt szalagok és masnik (heorimalgi vagy heorikkeun). A ruházat színe és az anyagok mind jelzésértékűek voltak, a viselő rangjáról árulkodtak. Egy másik szalag, melyet daenimnek (denim) hívtak, az alsónadrágokat rögzítette a bokánál, a gatkkeun (gátkkün) a fejfedők, a daenggi (tengi) pedig a haj fixálásában játszott szerepet. Ezek a szalagok ugyancsak szimbolikus jelentést hordoztak.

A szabásvonalak érzelmeket is kifejeztek. A szivárványszín ruhadarabok ugyanakkor a koreaiak jó szín- és arányérzékéről árulkodnak.

Ebben a szekcióban látható egy művészet a művészetben alkotás is, ami egy falra vetített fényjáték. A kiállítás alaptémájára, a vonalhúzás aktusára épülő alkotás címében a kínai eredetű koreai kifejezés, a kwangseon (kvángszan) szerepel, amelynek jelentése: fénysugár. A különböző vizuális területeken alkotó Shin Jaeho munkájában fénysugarakkal való játékban vonalakat látunk egymásba fonódni, amelyekből újabb és újabb formák jönnek létre. A Multi-Rays Gongjoo és Juhyun kiállítására reflektál. A társadalom szemlélése az identitásunkra enged rálátni, vagyis arra, hogy kik vagyunk valójában – állítja a különleges, színes fénynyalábok alkotója.