„Megmutatjuk a vitalitásunkat”

– Számtalan magyar közintézmény készül tudományos és kulturális előadással Csíksomlyó térségében Ferenc pápa szombati látogatása, valamint a csíksomlyói búcsú közötti időszakra. Miként képviselteti magát a Petőfi Irodalmi Múzeum?

– Egy picit mi máshogy fogtuk meg a kérdést, mint a többi kulturális intézmény vezetői. Úgy gondoltam, a Székelyföld irodalmi folyóirat szerzői elegendő, minőségi irodalmat alkotnak. Éppen ezért Lövétei Lázár Lászlóval, a lap főszerkesztőjével a PIM készített egy programtervet: az ottani tollforgatók az e héten zajló Hargitai Megyenapok égisze alatt mozgósítják a helyieket. Mi Csíksomlyóra csupán egyetlen terméket viszünk, a Magyar PEN Clubbal közös szervezésben, június 5-én tartjuk az Áldozatok és áldozottak című, Szoboszlai Aladár vértanú életéről szóló könyv bemutatóját.

– Ki a kötet szerzője?

– Vekov Károly történész gondozta az erdélyi magyar katolikus pap írásait tartalmazó munkát. A Magyar PEN Club adta ki, tehát Szőcs Géza, a korábbi államtitkár a felelőse, mi csak a hátszelet biztosítjuk.

– Egyéb programmal nem készülnek?

– Nem, mert az Emberi Erőforrások Minisztériumával közösen abban állapodtunk meg, hogy a pápalátogatás és a búcsú közötti bő egyhetes időszakot tartalmilag úgy próbáljuk megszervezni, hogy az erdélyi magyarság érezze, az anyaország nem felejtette el őket. Az én nem titkolt küldetésem részben abból áll, hogy a Kárpát-medencét száz év után is megpróbáljuk egyben látni, így ha odajön a szentatya, megmutatjuk neki a magyarság vitalitását. Méghozzá úgy, hogy azzal a meggyőződéssel távozzon, az ott élő, nemzeti alapokon nyugvó kultúrának pontifikált misét. Ezt a szándékot többek között számtalan színházi és népi előadás, valamint a Magyarságkutató Intézet tudományos előadássorozata is segíti.

– Az eredetileg a székelyek zarándoklataként tartott búcsú a 16. század óta várja a híveket Csíksomlyón. Korábban miért nem képviseltette magát a PIM?

– Ez a búcsú egészen az utóbbi évekig kizárólag egyházi ünnep volt, az utóbbi időben viszont a nemzeti összetartozás egyik jelképévé vált. Mondhatom, a világ magyarsága – hívők és „hívő” ateisták egyaránt – a legtávolabbi pontokról is elzarándokol az eseményre. Egyébként én a pálya mindkét szélét megjártam: Csíksomlyó mellől származó, szentegyházi székelyként már gyermekkoromban jártam a búcsún, most főigazgatóként kerültem kapcsolatba vele. Kicsit profán a hasonlatom, de úgy láttam, kezd olyan találkozási ponttá válni, mint a tusványosi fölsereglés. Ezzel nem is lenne baj, de azt fontosnak tartom, hogy ne alakuljon át zsibvásárrá, méltóbb ünneplésre vágynak a résztvevői.