Kultúra
Egy bolgár emlékezése
A századközép vérzivataros időszakait idézi Doncsev Toso új kötete
A Napkút Kiadó gondozásában megjelent legújabb, Fischer Ármin reggelije című novelláskötetében összegyűjtött szövegeinek az 1950-es és 1960-as évekbeli Zoltán utca, valamint a Hold utca a helyszíne.
A Lajos bácsi gyümölcsízt mér című kötetnyitó elbeszélése jellegzetes: falusias, de fővárosi mikrokörnyezetben játszódik, szerepel benne a bolgár kereskedő édesapa boltja.
A szöveg drámaiságát az adja, hogy a címszereplő öregúrnak élete alkonyán – valamikor az elmúlt század 1940-es vagy 1950-es éveiben – el kell tűrnie néhány, gyilkos hajlamú fiatal általi nyilvános megaláztatását. Az elbeszélés ugyan nem visz sehova, de kvázi lezáratlansága nem csorbítja a drámai élt. A kötet címébe átemelt Fischer Ármin reggelije ugyancsak történelmi kataklizmához vezeti az olvasót: a Duna-partra hurcolt, ott levetkőztetett Fischerné a „zord, karszalagos, fekete ruhás fegyveresek” elől, a ravasz meghúzása előtti másodpercben veti magát a fagyos vízbe. A címszereplő feleségének kombinéja, a misére hívó templomharang kondulása, a nehézkesen nyíló tölgyfa kapu,
a cselédszobai ágyneműtartó egy letűnt polgári világ díszletét idézi,
a látszólagos békebeli idillt töri meg a fővárost megbénító ágyú- és géppuskaropogás, valamint a megkülönböztetés és kiközösítés különböző jeleinek felvonultatása.
A gyermekkor tükrén keresztül elevenednek meg bizonyos történetek, ezek közül A pej csikó halála, a Lecsófőzés, a Corpus delicti többek között arra világít rá, milyen szörnyűségekbe hajthatja bele az egyént a háború. A Négytéglás versenyek, amely a kötet legtöbb szövegéhez hasonlóan a szerző legkorábbi életszakaszainak retrospektív elbeszélése, szentenciaszerűen meg is fogalmazza az elnyomó hatalmak természetrajzát: eszerint a bűnösök mindent elkövetnek azért, hogy a tanúkat elhallgattassák. Néhány írás egy-egy kommunista pártvezér portréját rajzolja meg, a szülői boltba rendszerint betérő, de egészen különböző jellemű Rákosi Mátyás és Gerő Ernő mellett Hegedüs Andráshoz is kapcsolódik egy szöveg. Doncsev műveiben a történetek sorrendisége esetleges, a szereplők képesek átjárni egyik történetből a másikba. Így például az Apám ezüstfelhőket álmodott című novella, amelynek cselekménye a bolgár nagyanya halála körül forog, akár folytatása is lehetne a Fénykép a falon című írásnak: mindkettő a családi üzlet államosításához vezet.
Doncsev Toso munkáinak nincsenek poétikai újításai, de a túlzott jelszóhasználat és a néhol kismonológ hosszúságú szereplői szólamok ellenére egyéni hangja figyelmet érdemel. Elbeszéléseit a jól felépített történet, illetve írói szókincstára működteti, az érzékletességet olyan elfeledett szavak segítik, mint amilyen például a pruszlik,
a cemende, a bilgeri, a klapec, a míder, az inspiratúra vagy az epeda. Írásművészetének egyik ismert és a kötet egyik legjobb darabja, a Farkasüvöltés – kutyavonítás pedig alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a szerző ne pusztán a halált és a gyászidőszakot fesse meg, hanem összetett esztétikai tapasztalássá emelje Bulgária rózsásnak semmiképpen sem nevezhető szocialista hétköznapjait.