Vízkelet-Hegy téglatemploma

Az első templom 1220–1230 között épült, Szűz Mária tiszteletére. A kívül vörösre égetett téglákból épült, belül vakolatlan, torony nélküli épület első látásra elhanyagolt gazdasági építménynek tűnik, pedig ha alaposabban megnézzük, egy pompás román kori architektúra rejtőzködik a puritán külső mögött. Arányosan megnyújtott, négyszögletű hajója északkelet felé ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú, a diadalíven túl egy szabálytalan, sokszög záródású, támpilléres szentélyt láthatunk. Belül a tíz méter hosszú, hat méter széles hajó külső falain 12-12, idomtéglákból rakott, egymástól függőleges sávokkal elválasztott lizéna (vakárkád) látható.

A nyugat felé néző, hét méter széles homlokzatot ugyancsak hasonló sávok díszítik, a román kori főbejárat fölött két tölcsérablakon keresztül érkezik a fény a belső térbe. A templom sokszög záródású szentélyének három egyszerű, enyhén csúcsíves ablaka van; ott is feltűnik, hogy a stílusjegyei alapján legalább másfél évszázaddal később keletkezett a gótikus apszis. Eredetileg egy olyan félköríves szentélye lehetett, mint amilyenekkel a Dunántúl déli részén is találkozhatunk; például a Körmend mellett levő Magyarszecsődön, a 15. század végére keltezhető bővítések idején. Faragott részleteket alig látni a Hegyi templomon. Az épület délnyugati sarkánál egy régi kőtöredék ragadja meg a figyelmünket. A leletünk nem mindennapi darab! Egy, a nyugati kaputól délre látható, 78 centiméter széles, 43 centiméter magas, megkopott fehér dolomit kőlap illeszkedik a téglafalba; domború kőfaragványa az úgynevezett mankós (jeruzsálemi) kereszt, amely a keresztes lovagok jelképe. Ha ez egy eredeti sírfedlap, vagy álló emlékkő lenne, akkor beszélni is tudna. Így csak azt tudhatjuk biztosan, hogy a török hódoltság után, 1752-ben, majd 1915-ben és 1940–43 között, végül az 1970-es években renoválták. Sajnálatos, hogy a múlt évi látogatásunkkor ugyanolyan állapotban találtuk.