Ketten a teremtés titkairól

Születésünk titkát, dolgunkat a földön, és a biztosra vehető távozásunk kérdéseit kezdetben egyszerű volt megválaszolnia a képzőművészetnek. Az Európát meghatározó katolicizmus kész válaszokkal jelentkezett, a hit pedig a legtöbb esetben győzött a kétkedés felett.

Aztán megváltozott minden, a megnyugtató válaszok mellett új alternatívák jelentkeztek, majd eljuthattunk odáig, hogy el kell viselnünk a világba vetettség, a magány torokszorító érzését. Amíg egy reneszánsz festő – mesterember – munkája a szépség mellett Isten dicsőségét is szolgálta, addig kései utódai több okból sem érhetik be ennyivel.

Az összetett kérdéskörből ezúttal a teremtésre, a genezisre koncentrál a Várnegyed Galériában a két kortárs képzőművész.

Incze Mózes az erdélyi Barót szülötte, a marosvásárhelyi művészeti líceum után a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, festő szakon kapott diplomát 2000-ben. Az Élesdi Műhely alapítói közé tartozik, szakmájának klasszikus értelemben vett mestere. Festői tudása tetten érhető minden vásznon, ami kikerül a keze alól. A festőt Incze Ildikó, a galéria vezetője hozta össze a szobrásszal, Boldival, ez az első közös kiállításuk, de a művek összhangzata mindenképpen a folytatást sejteti. A fővárosi születésű Boldi az 1995-ben elvégzett szobrász szak után Villányba ment. Alapanyaga elsősorban a kő, munkáiban egyszerre látjuk Brancusi és Modigliani lopott utcakövekből faragott Párizsát, a „primitív” népek művészetéből visszanyert őserőt, és természetesen a 21. század kitüntetett szobrászát is. Boldi nem véletlenül van otthon régóta Párizsban, ahol műveit nagyon jól ismerik a szalonkiállításokon, galériákban is.

A kiállítótérben 6-7 Genezis című, 2007 és 2019 között készült munkáját láthatjuk. Jobbára fehér márványból faragott, organikus, finom ívű formákat, amelyek az új élet kezdetének nagyszerűségét, titkát hordozzák magukban. A kő, a márvány, a gránit elveszíti súlyát, a simára csiszolt felületek felragyognak, árnyékot vetnek, minden oldalukról izgalmasak, elevenek. Mint ahogyan izgalmasak Incze Mózes hagyományos, olaj-vászon munkái is. Incze egy új, csak foszlányaiban megismerhető világot tár elénk. A napjaink már leginkább megismerhetetlen világát. Ennek meghatározója a virtualitás, a számítógépek előállította virtuális valóság, amellyel ki tudja, mit tudunk majd kezdeni. Incze itt egy új teremtést lát, ahol a szakralitás mellett fontos szerepet kap az ember alkotta, de az alkotóján hamar túl is lépő, igazából kiszámíthatatlan entitás is. Inczénél a Teremtő kezének parancsára nem élet, hanem USB-csatlakozók, töltő- és átjátszókábelek emelkednek, pontosabban tekeregnek ki a vizekből. Sőt, néha még az Úr maga is ilyent tart varázspálcaként a kezében. Egy új világ van a szemünk előtt születőben, de egy cseppet sem lehetünk biztosak abban, hogy a sorsunk, a létünk jobbá, teljesebbé válik ezzel. Mint láthatjuk is azt az Ebéd című, még 2013-ban festett képen, ahol a sorban érkező tányérokon csatlakozódugók vannak, a gyönyörű akt kezében pedig egy elosztó várja a „fogásokat”.

Boldi és Incze Mózes kiállítását június 8-ig lehet megtekinteni a Várnegyed Galériában.