Pogány ligetektől Krisztusig

Az utóbbi három esztendő munkáiból összeválogatott, bronz kisplasztikákat is felvonultató kiállítás Credo címmel július 9-ig tekinthető meg, s valóban egyfajta hitvallás. A Szentendrén élő, a képzőművészeti főiskolát Sarkantyús Simon osztályában elvégző Kárpáti Tamás ugyanis több nyilatkozatában is arról beszélt, hogy művei a Teremtővel közös munkával készülnek, „csak úgy festődnek”, ő pedig eszköz, amivel a Teremtő dolgozik. És valóban, mindezt egy pillanat alatt meg is tapasztalhatjuk vagy legalábbis megsejthetjük, ha betoppanunk a kiállításra – vagy akár csak ránézünk egy általa festett olajképre.

A szemlélőnek először talán Gulácsy Lajos álomvilága jut az eszébe, csak míg ő a múltba, a reneszánszba, egy általa elképzelt, sosem létezett világba utazgatott, addig a most hetvenesztendős Kárpáti útvonala a mélyen vallásos hit mentén vezet. Ahonnan persze ki-kimerészkedik: pánok, faunok lakta pogány ligetekbe téved, de a vezérfonal a katolikus vallás, annak ismert ikonográfiájával, szereplőivel együtt. Ugyanakkor azt szokta hangsúlyozni, hogy ő sohasem a Bibliát akarja illusztrálni, „lélekkel dolgozik”, a kép pedig a léleknek egy-egy rezdülése.

Egy-egy befejezett festménye alatt három-négy másik képet is találnánk, ha visszafejtenénk, mert több rétegben, száradás után kerül a festék a vászonra vagy inkább fatáblára. Általában a sötétebb alaptónusból, mint egy álomból, felsejlenek a figurák: csak egy-egy fényfolt, kontraszt adja meg a létezésüket. A figyelmetlen szemlélő talán meg sem látja őket ebben a nagy rohanásban, amelyből a kezdetektől fogva igyekezett a festő kimaradni azzal, hogy reggel fél héttől sokszor egészen éjfélig dolgozik. Boldog rabszolgaságnak, egész életet kitöltő kalandnak nevezte ezt az állapotot valahol.

És nincsenek kilengések, vargabetűk, kísérletezések, csak a töretlen haladás és a lélekemelő szépség van. S ha Gulácsyt említettük, azért ott van ezeken a képeken a barokk álom, Watteau világa, de Rembrandt fényei és barnái is. Témának pedig Krisztus szenvedése, az ostorozáskor oszlophoz csavart kezei, lemeztelenített felsőteste. Ott van a szeretett tanítvány, János a kereszt alatt, és ott van a keresztről való levétel a sebhelyekkel és a Getsemáné-kert sötét órája is.

Találkozhatunk a múlt ködéből felsejlő Szent Ferenccel, Márk evangélistával, de eljuthatunk az ördög házába és kertjébe is, amely egyszerre hívogató és veszélyes, közepén pedig ott van a mérhetetlen sötétség. De itt van Watteau szép, lágy kertje is vonuló bárányokkal, no meg az őszi pilisi táj a maga füstszagával. Pán pedig a szent ligetekben is szomorúnak tűnik, és a faun is a tisztás helyett inkább a homályban, a fák között szólaltatja meg hangszerét. A pokol pedig messze égő, erős vörös tűz, ahová a sötétben vezet az út. Kárpáti Tamás pedig a fény, a hit meleg áradásának a festője, a lélek képei által felemelkedik, lerázva magáról mindazt, amivel jelen korunk foglyul ejtette.