Vágkeresztúr körtemploma

Ezek a viszonylag ritka építmények a korai fejedelmi és egyházi központokban jelentek meg legkorábban: 973 húsvétján, amikor az akkor regnáló királyok és fejedelmek összegyűltek Quedlinburgban, a történelemben első európai hittérítő konferenciára. Onnan származnak a régi emlékeink is: Sziléziában, a cseh–morva és lengyel területeken, Krakkóban, Przemyslben és akár még a távoli Bornholm-szigeten is. Prágában is feltártak centrális templomot, magyarok lakta területeken pedig a régi királyi központokban találhatók hasonló építmények. Idehaza több tucat példát ismerünk a korai középkori rotundákra, különös, hogy a korai magyar államban a szláv nyelvhatárhoz közel fekvő területeken – a Morva határfolyó és a régi nyugati országgyepű mentén – találjuk a legtöbb ilyen különös építményt. Példaként a Vág-parti Ducó (Ducové) közelében, ahol az 1970-es években feltűnően hasonló alaprajzú, de jóval korábbra keltezett műemlék templomok falait tárták fel a szlovák régészek.

A Trencsén megyei Vágkeresztúr (Kriz’ovany nad Váhom) és körtemploma, a Seréd és Nagyszombat közötti főútvonal mentén, a Vág folyó jobb oldali mellékága közelében fekszik. A Keresztúr helynév sűrűn előfordult a középkorban, a tudós szakrális néprajzkutató Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint a régi magyar szokásban az „Úr” tisztelete járta a „Krisztus keresztjét”. A köríves alakú hajóból és keletelt szentélyből álló, enyhén patkóíves formájú templom a 13. század közepén készült, alighanem a tatárjárást követő országos újjáépítéskor. A hat méter átmérőjű belső terét kilencven centiméter szélességű, téglából rakott köpenyfal övezi, amelynek külső oromzatát fríz díszíti. A főbejárat a hajó nyugati oldalán található, a tőle nyolc és fél méterre lévő zárófalon pedig tölcsérbélletes ablak néz keletnek. A belső tér legizgalmasabb építészeti részlete a hatágú csillagot formázó, gondosan faragott kőbordán nyugvó boltozat.

Vágkeresztúrtól tizenöt kilométerre délre, Galánta város szélétől két kilométerre fekszik Gány helység, 1113-ban „villa Gan” néven említik először, a zobori apátság oklevelében. A szent család tiszteletére felszentelt temploma már a 12. század elején létezett. A birtokot 1251-ben IV. Béla király a znióváraljai prépostságnak ajándékozta, amelynek birtokában a „Gan” mint ispán szerepelt.

A község lakosságából 1910-ben a 463 főből 224 magyar és 139 szlovák ajkút írtak össze, 2011-ben pedig 653 lakosából 600 szlovákot és 53 magyart – érdemes ezen elgondolkodnunk.