Művészbarátok nyomában

Mivel is lehetne jobban emlékezni egy jeles művészettörténészre, mint azzal, hogy kiállítást készítenek művészbarátai alkotásaiból. A Hegyvidék Galériában az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott, Minerva baglya című tárlaton Kondor Béla, Schaár Erzsébet és Ország Lili alkotásai láthatók május 18-ig: azé a három alkotóé, akik talán a legközelebb álltak az 1929-ben született és 1991-ben elhunyt Németh Lajoshoz. A szakember 1948 és 1952 között Fülep Lajos tanítványaként lett művészettörténész, az MTA-nál dolgozott, kiemelkedő tevékenységének egyik pontja a Csontváryról 1969-ben megjelent munkája, amellyel voltaképp beemelte a kánonba a művészettörténész körökben addig mellőzött festőt. De barátját, Kondor Bélát is megörvendeztette egy kötettel. A kor művészeti problémáiról a Kovács Pál kardvívó olimpiai és világbajnok tulajdonolta, Bárczy István utcai Quint presszóban értekező, arról elnevezett körnek Kondor a központi, bár a visszaemlékezések szerint keveset szóló figurája volt, Németh pedig a szellemi vezetője – elismert tudósként utazhatott is, így be is számolt barátainak a nyugati világ szakmai életéről. Kondort aztán negyvenegy évesen elvitte a pálinka, és a szíve (arra a kérdésre, hogy miért iszik, azt válaszolta, hogy vereségből, mert nem közelítheti meg az ideáját), de Németh a pályafutása során még jelentős műveket tett le az asztalra (Minerva baglya, Magvető 1973, A 19. század művészete: a historizmustól a szecesszióig, Corvina, 1974, Ország Lili: Képzőművészeti Alap, 1974). És lassanként a modern magyar képzőművészet egyik legelismertebb szakértője lett, az elmélet mellett részt vett kiállítások (lásd: Iparterv-tárlat) szervezésében is. Három évtizednyi kutatás és szervezés után a hangsúlyt a tanításra helyezve 1983-tól korai halálig az ELTE művészettörténeti tanszékének vezetője lett. A rendszerváltás környékén aztán megtalálták az elismerések is (1987-ben Munkácsy-díjat, 1990-ben Széchenyi-díjat kapott), 2000-ben pedig állami művészeti díjat neveztek el róla.

Amikor pedig öt éven belül (Kondor Béla 1972-ben, Schaár Erzsébet 1975-ben, Ország Lili 1978-ban hunyt el) elvesztette barátait, mint azt életinterjú-kötetéből is megtudhatjuk, Németh Lajos életében is lezárult egy korszak.

A Nagy T. Katalin kurátor által összeállított emlékkiállításon ott van Kondor két olyan rajza (Füst Milán és Rimbaud ceruzavonal-portréja), amit Nagy László mint képszerkesztő jelentetett meg az Élet és Irodalomban. És itt van Kondor 1964-es festménye, A tengerész álma, ami pedig megjelenik majd Nagy László egyik gyönyörű szerelmes versében is.

Az Antal–Lusztig-gyűjtemény tulajdonosát, Antal Pétert pedig Ország Lilihez fűzte személyes kapcsolat, ezért életművének fontosabb darabjaiból kaphatunk most válogatást. A festő halála megviselte a fiatal ügyvédet, s évekig abbahagyta gyűjteménye gyarapítását. Majd évekkel később a kollekció elkezdett gazdagodni. Schaár Erzsébet a súlyos, „kapus” kisplasztikáival van jelen a térben. Itt van az 1966-ban készített debreceni Szabó Lőrinc emlékműterve, de van egy nagyobb kollekció a művész hatvanas években készített gipszmaszkjaiból és -kezeiből is.