Száz év után: Bauhaus újratöltve

Az absztrakt, konstruktivista művészet kedvelői három nagyobb tárlaton is találkozhatnak Budapesten ilyen munkákkal. Az apropót az éppen száz esztendeje alapított Bauhaus adja. A Weimarban két művészeti iskola összevonásával létrehozott intézményben egyszerre zajlott az alkotás, a kutatás, a tudományos és ipari tevékenység és az oktatás. A Bauhaus mindig is a konstruktív törekvések központja volt, képviselői kapcsolatot kerestek és találtak a modern technika, az ipar és a művészetek között. Az OSAS szellemi elődei között számon tartott Moholy-Nagy László a Bauhausból indult a világhír felé, a felvett tanulók előképzéséért felelt, míg a hajlított csővázas székeiről ismert Breuer Marcell az asztalosműhelyt vezette. Az OSAS olyan „példaképei” is kapcsolatban voltak a Bauhausszal, mint Piet Mondrian és Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkijról nem is beszélve, aki tanított is az intézményben.

Így aztán érthető, hogy fontos szerepe van az OSAS életében ennek a még március elsején megnyílt kiállításnak, ahol láthatólag igyekeztek olyan munkákkal megjelenni, amelyek valamiképpen megfelelnek a Bauhaus szellemiségének. Ez „testhezálló” feladat egy olyan művészeti egyesület számára, amely célul tűzi ki a 20. század elejétől jelen lévő absztrakt, „geometrikus–konkrét” irányzat folyamatosságának fenntartását és jelenlétének demonstrálását. Mégpedig oly módon, hogy ebben a folyamatban a fiatal művészek is jelen lehessenek, kiállítási lehetőséget kapjanak.

Ez a törekvés megvalósulni látszik ezen a tárlaton is, hiszen szép számban szerepelnek a nyolcvanas, kilencvenes években született, pályájuk elején járó képzőművészek. Olyanok, mint a Salgo-polcelemekkel is dolgozó, kassai születésű Kristóf Gábor, a holland De Stijl absztrakcióját folytató, „sarokműveket” is készítő Horváth-Lózy Judit vagy az üvegtervező Kóródi Zsuzsanna, a ruhákat alkotó Náfrádi Márta, Gyulai Takács Anett, aki két vászonból hajtogatott, olajjal fixált „paralelogramma-origamit” állított most ki. Az 2014-ben grafika szakon végzett és háromszoros Derkovits-ösztöndíjas Gallov Péter nagy finomságú, grafittal készült skálákat hozott, a fotográfia határait Moholy-Nagy után szabadon feszegető Dobokay Máté instant filmre készített uminogramokat küldött a tárlatra. A fehérvári Melkovics Tamás, aki 2012-ben szobrász szakon végezte el az MKE-t, a modulokból összerakott kompozíciói közül választott, a húszas éveinek igencsak az elején járó Gergely Réka pedig nehéz hegesztőkkel, flexekkel és köszörűkkel esett neki a vasnak, amelyből aztán elkészültek a szobrai.

Ennyi fiatal után már csak néhány ismertebb, éltesebb alkotónak maradt hely. Ezért mindenekelőtt Keserü Károlyt kell megemlíteni, aki a 20. század sorozatából a Bauhaushoz kapcsolódó pontokból
és vonalakból álló műveit küldte el.

A Bécsben élő Bortnyik Éva két fiával, Tubák Csabával és Ádámmal dolgozott együtt egy multimédiás olajfestményen. Itt vannak mások mellett Gáspár György és Botos Péter „szabályos” üvegei is. Jederán György Homage Oskar Schlemmer címmel a Bauhaus ismert logóját készítette el térben. (Schlemmer a szobrászati és a falfestészeti műhelyek után az iskola utolsó hat évében a szcenikai részeget vezette.) Saxon-Szász János, Marafkó Bence és Ézsaiás István festettfa- és rétegeltlemez-konstrukciókat küldött, Schmal Károly most is a meggyűrt, préselt fekete fotókarton és a fehér kréta találkozásával gondolkodtat el bennünket.

A tárlat május 27-ig tart nyitva Óbudán, a Szentlélek tér 6. szám alatt.