Kultúra

A Deáki kápolna kettős tornya

Rejtőzködő Magyarország 912–913.

A Vágsellye (Sal’a) melletti, Pozsony határától nem messze fekvő Deáki kétezer lakosú, kétharmad részben magyarok lakta helység a Nyitrai kerületben, Vágsellyétől három kilométerre. Hivatalos neve Diakovce, a régi oklevelekben Deákmonostornak is nevezték.

A Deáki kápolna kettős tornya
A templom nagyszabású felújítása 1941-ben kezdődött meg
Fotó: A szerző felvétele

A település már az 1002. esztendőben jelen volt írott történelmünkben: Szent István király akkor adományozta a falut a Szent Benedek-rendi (utóbb: pannonhalmi) apátságnak. Deáki neve sokáig „Terra Waag” volt, a közelében található délnek tartó Vág folyóról kapta a nevét, 1090-ben Szent László király oklevelében is Vág földjének, „Terra Waag”-nak írta. II. Béla király névtelen jegyzője 1138-ban a közeli „Sala” (Sellye) határosaként írta le „Diaky”-t, 1236-ban már a régi magyar beszéd szerint „Deák”-nak nevezték latin nyelvű szerzetesekre utalva.

A Deáki templom híres nevezetessége a 12–13. században épült románkori apátság, a magyar építészet egyik legrangosabb műemléke. A Szent Benedek-rend kisalföldi és mátyusföldi birtokainak gyarapodó jövedelmei lehetővé tették, hogy az 1220-as években megnagyobbítsák az apátság templomát.

Néhány esztendő alatt tizenhat méter hosszú, tíz méter széles templom készült e régi mellé, immár téglából, kettős toronnyal. Három hajóját négy pár négyszögletes formájú pillér választotta el egymástól, a fő- és mellékszentélyek félkörívben készültek el a hozzá tartozó altemplommal. Kegyúri karzata nem lévén, a jogot bíró apát a papságnak fenntartott szentélyben foglalt helyet.

A földszinti teret akkor még dongaboltozat borította, az egyforma magasságú hármas hajók tehát álbazilikát alkottak. Az új templomot – X. Gergely pápa engedélyével – 1228. november 4-én szentelte fel Jakab nyitrai püspök Szűz Mária tiszteletére. Másnap felszentelték az úgynevezett „feltemplomot” is, az eddigi tudásunk szerint ez volt az egyetlen ilyen cselekedet a magyar középkorban, amelynek az idejét most is napra pontosan ismerjük: november 14.

Szent István király idejében épült meg az a kicsiny kápolna a bazilika déli oldalánál a kettős toronnyal, amely most is látható Deákiban. A kicsiny méretű kápolna hajóból és a keletre néző apszisból áll, a legutóbbi renoválása 1938-ban történt, amikor az első bécsi döntés révén Deáki „visszatért” Magyarországhoz.

A nagyszabású felújítás a deáki születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek támogatásával 1941-ben kezdődött meg. Csak az akkoriban készült fotókon csodálhatjuk meg a 13. századi bazilika felújításakor napvilágra került épület díszítéseit: a függőleges fallizénákat.

A Deáki monostor azoknak a bencés apátságoknak sorába tartozik, amelyek a magukénak vallják a híres Pray-kódexet. Az 1192 és 1195 között keletkezett, kézzel írt, rajzolt és festett szakramentárium (a Szentségek és Könyörgések gyűjteménye) részletesen ismerteti a magyar Szentek életét, valamint a 12. század liturgiáját.

Magyarguráb (1899-ig Német-Gurab, szlovákul Vel’ky Grob, németül Deutsch-Grab) huszonkét kilométerre fekszik Galántától. A település első írásos említése 1257-ből származik. A helység a Szentgyörgyi uradalomhoz tartozott, a 17. század végétől a vág–királyfai birtokok része volt. Késő reneszánsz kastélya a 17. század második felében készült. Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1771-ben építették egy korábbi barokk kápolna helyére.

Kapcsolódó írásaink

Dévényi időrétegek

ĀRejtőzködő Magyarország 910–911. A könyvolvasó közönség Ady Endre 1906-ban megírt verséből (Góg és Magóg fia vagyok én…) ismerheti a Pozsonyhoz közeli Dévény nevét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom