Tisztelgés és állapotfelmérés: plakátbiennálé a Vigadóban

A huszadik századi képző- és iparművészetet erősen befolyásoló irányzat, a Bauhaus természetesen nagy hatással volt a plakátművészetre is. A korszak elsőszámú reklámhordozója, köztéri megmutatkozási lehetősége ugyanis kizárólagosan a plakát volt a mögöttünk hagyott század java részében. A funkció és a forma egységét hirdető, a nagyipari előállítás miatt is egyszerű formákra törekvő weimari összművészeti iskola törekvései befolyásolták a plakátművészetet is. Amelybe a szecesszió mívessége, díszítettsége után valósággal berobbant az az irányzat, hogy a körülöttünk lévő világot körökre, négy- és háromszögekre egyszerűsítsük, vezessük vissza. Fontos szerepet kapnak a nagy foltokban megjelenő alapszínek is, és talán még szembetűnőbb a betűk átalakulása, letisztulása.

Ezeket a változásokat érhetjük tetten a Baráth Ferenc kurátor által kiválogatott negyven alkotó plakátjain is, akik a centenáriumot köszöntik most kiállított munkáikkal a Pesti Vigadóban. Ugyanakkor megjelennek a Bauhaus szimbólumai is, Johannes Itten piros négyzete, sárga téglalapja és kék köre mellett az iskola sajátos, emberi profilból kialakított logója, emblémája is. Amit aztán a korábban sem szégyenlős Árendás József egyik munkáján egy lendületes vonalakkal megrajzolt, kirúzsozott szájú hölgyikével csókoltat szájon. S ha már lendület, akkor ismerjük meg Gyárfás Gábor Bauhaus kutyusát is, ami a grafikus szerint nem is lehet más, mint egy német juhász, aki Gyárfás szerint biztosan ott volt a weimari székház kertjében, és akkor már Vauhaus lehetett a neve. Persze, Orosz István sem tagadja meg magát, amikor tisztelgő plakátján a betűket a téri illúziókeltés módszerét használva alakítja. A plakátok többsége megmarad az amúgy a Bauhausra is jellemző tárgyszerűségben, természetesen mindenki igyekszik hozzátenni valamit, ami saját, amivel ki tudja fejezni, neki mit jelent, mennyit ér a száz esztendős összművészeti kezdeményezés.

A két kiállítás nem válik el élesen egymástól, már csak azért sem, hiszen a biennálé díjazottjai között ott van Olajos Csengének a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szakmai különdíját kiérdemlő, a dessaui Bauhaus feliratot felhasználó munkája is. Ducki Krzysztof ugyanezt az elismerést kapta meg szenior kategóriában, az ő plakátján egy szigorú vonalú Bauhaus-szék van, egy kis csipketerítővel oldva. Az MMA fődíját egyébként Felsmann Tamás, Munkácsy-díjas grafikus kapta három plakátból álló Architectural heritage sorozatáért. Horkay István A trip to the Moon című, régi metszetek elemeit használó három munkáját a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Konecsni György-életműdíjával jutalmazták.

Természetesen a biennálé több mint százhúsz kiállítóját nem vehetjük végig, de annyit megállapíthatunk, hogy 2017-ben és 2018-ban is odafigyelést érdemelt a szakma, amely láthatóan jól el volt látva a pályázatok mellett magánmegrendelésekkel is. Mert van itt egészen izgalmas boros- és mézesüvegdesign, kozmetikumkészlet, vagy éppen a Vívó Világbajnokság grafikai portfóliója egészen a belépőjegyekig megtervezve. Szép munka köszönti a háromszáz éves Kiskőröst, de hirdetnek építészirodát, kávéházat és cukrászdát is a művészettörténész Szepesi Hédi válogatásában a falakra kerülő plakátok. A tematikából a politika és a történelem sem maradhatott ki: különösen az orosz forradalom és a bolsevik puccs centenáriumát használták ki az alkotók. A már említett Árendás József a pártvezér szétmálló szobrát ábrázolja Lenin élt címmel, Orosz István grafikáján pedig a hatalomátvétel vezetője vakon tapogatózva halad éppen előre.
A két kiállítás május 26-ig egy belépőjeggyel tekinthető meg a Pesti Vigadó földszintjén.