Kultúra
Az építészet közösségépítő erejéről
Nemzeti Szalon a budapesti Műcsarnokban az elmúlt öt év alkotásaiból és terveiből
![Fotó: Hegedüs Róbert Az építészet közösségépítő erejéről](https://static.magyarhirlap.hu/images/201904/md/mucsarnok.jpg)
Új ciklusához ért a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére a visszahozott Nemzeti Szalon, a 2014-ben az építészettel elindított tárlatsorozat most ismét e témát járja körül. A Műcsarnok szinte teljes területén mától augusztus 25-ig nyitva tartó kiállításról a tegnapi bejáráson Szegő György főkurátor elmondta: az eltelt öt év termését felölelve mintegy nyolcszáz alkotó száznegyven épülete és terve ismerhető meg fotókon, maketteken, monitorokon, falszövegeken keresztül.
Az elrendezésről szólva rámutatott, hogy hasonlóan a 2014-eshez, most is középen, három termen át egyfajta keresztmetszet tekinthető meg az eltelt időszak épületeiről. Ezen kívül külön részt kapott többek között a hatvan éve elhunyt jelentős tervező, Medgyaszay István életműve, a legendás egykori Miskolci Építész Műhely szellemisége és alkotásai, valamint az „Interaktivátor”, a különleges fainstallációkról híres Hello Wood csapatának projektje.
Ez utóbbi lesz talán a kiállítás legizgalmasabb, legnépszerűbb helyszíne, amely egyúttal frappánsan reagál arra, hogy a tárlaton hangsúlyosan megjelenik az építészeti térben és annak létrehozásában egyre fontosabbá váló közösségi erő, az együttes aktivitás. Amint Pozsár Péter építésznek, a Hello Wood társalapítójának bemutatójából kiderült, a közönség részvételével padok készülnek majd a június 22-i Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatig. A látogató a kihelyezett körfűrésszel színesre festett deszkákat vághat le – kikacsintásként az építészek csak szürkét használhatnak –, attól függő hosszúságra, hogy szerinte mennyire „menő” a magyar építészet. Ezek után kivetítőn látható ellentétpárok alapján „perszonalizálni”, azaz személyessé lehet tenni a deszkadarabokat a jellemzők ráírásával – Pozsár ironikusan megjegyezte, hogy az építészek imádnak idegen kifejezéseket használni –, végül ezekből a „véleménylécekből” készülnek a városszerte kihelyezendő padok.
A fő kiállításrész, a Keresztmetszet 2014–2019 számos jól ismert, ekkoriban megvalósult vagy tervezett épületet, térséget felvonultat, a kelenföldi templomtól irodaházakon át a Néprajzi Múzeum nyertes pályaművén át a Kossuth tér és a Széll Kálmán tér rekonstrukciójáig.
Izgalmas egységnek tűnik Balázs Zoltán kurátor rendezésében a Közösség és építészet című szekció. Itt nemcsak konkrét épületek (mint amilyen a biobrikettgyár, a szőnyegműhely), hanem intézmények (mint a Prezi hangsúlyosan nyílt és közösségi főhadiszállása), valamint városismereti civil kezdeményezések (mint a Budapest100 és a Jössz-mész séták) is megjelennek. Három szakértő gondolatai olvashatók az egyik falon: közülük Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus sorai megfontolandók az építészetnek a közösségépítésben játszott szerepéről (hiszen a tervező egyszerre fizikai és szellemi teret hoz létre, ezért nagy a felelőssége), valamint a szolidáris építészetről, amely a társadalmi-környezeti veszélyek ellensúlyozásáért sokat tehet, az extenzív helyett megtartó, az embereknek találkozási helyet nyújt szemlélettel.
Külön blokkban mutatják be az 1977-től 1990-ig létezett Miskolci Építészeti Műhely tervezőinek munkásságát, a csoport létrejöttét, a fő műveket éppúgy, mint a máig tartó hatásokat. A Műcsarnok apszisában berendezett szekció, amelynek kurátora Potzner Ferenc építész-művészettörténész, a 20. század egyik legjelentősebb alkotója, a hatvan éve elhunyt Medgyaszay István (1877–1959) előtt tiszteleg: lakóházai, középületei mellett templomai, a veszprémi és más színházai, de elméleti munkássága is megismerhető itt eredeti terveken, maketteken, archív fotókon és falszövegeken keresztül. A pályázatokat bemutató rész az elmúlt évek kisebb-nagyobb tervezői megméretéseit mutatja be. Ennek szomszédságában először emlékeznek meg a közelmúltban elhunyt építészekről a Lezárult életművek szekcióban látható vetítéssorozattal.
A következő nemzedékek formálódó pályájába nyújt bepillantást A jövő körvonalai című egység. A Bauhaus százéves évfordulója alkalmából pedig az összművészeti mozgalom fénykísérleteit idézik fel a július 4-től a tárlat zárásáig látható, Fényarchitektúra elnevezésű szekcióban.