Kultúra

Képes történetek a 20. századból

A Fortepan-gyűjtemény magánemberek által készített fényképeiből összeállított kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában az elmúlt száz évünkről mesél

Minden múlt a múltam címmel látható kiállítás mától a Magyar Nemzeti Galériában, amely a Fortepan-gyűjteményből válogatva javarészt magánemberek több mint háromszáz fotóján keresztül mutatja be a 20. századunkat.

Képes történetek a 20. századból
Több mint háromszáz fotót válogattak ki a tárlatra a száztízezerből
Fotó: Hegedüs Róbert

Időutazásra hívja a látogatókat mától a budavári palota A épületében a Magyar Nemzeti Galéria és a Fortepan. Együttműködésükben több mint háromszáz fénykép tekinthető meg augusztus 25-ig Minden múlt a múltam címmel az internetes gyűjtemény száz évnyi privát fotóiból. Ha valaki időt szánva rá végig akarja alaposan nézni a címét Rakovszky Zsuzsa verséből kölcsönző kiállítást, annak több órára is szüksége lehet. Már csak azért is, mert a fotográfiákhoz természetesen történetek is tartoznak: hogy kit ábrázol egy-egy kép, mi a története, és ki volt a fényképésze. Mindez, tehát a fotók és a hozzájuk fűzött magyarázatok nem lennének, ha nem lenne Fortepan, ha a két gimnáziumi osztálytárs, Szepessy Ákos és Tamási Miklós nem kezd el valamikor a ’80-as évek derekán kidobált, ócskapiacra került fotográfiákkal, negatívokkal foglalkozni. Aztán kincseik eljutottak az ötezres darabszámig, és egy weboldalt indítottak azért, hogy mindez közkincs legyen. Vannak itt olyan egészen professzionális fényképek is, mint amiket 2015. november 9-én találtak egy lomtalanításon a szakadó esőben a Körúton, a Vaskapu utcánál. A hajdani fotós személye minden eddigi kutatás ellenére ismeretlen maradt, de a sok sertéstelepi kép miatt húskereskedéssel foglalkozhatott, és minden bizonnyal a Kossuth és a Mester utca sarkán volt a lakása. Legalábbis sok képet készített ennek a háznak valamelyik ablakából.

Amint a tárlat tegnapi sajtóbejárásán a kurátor, Virágvölgyi István is hangsúlyozta, számtalan ilyen fotós és történet van a mára már a száztízezres számot meghaladó, közös és szabad archívumban. Mostanra már hatszázra rúg az adományozók, a munkában valamilyen módon részt vevők száma, a gyűjteménybe bekerültek vállalatok dokumentációi, profi fotósok életművei is. Ha az adományozó igényt tart rá, a szkennelés után visszaküldik neki a képeket, vagy pedig levéltárba kerülnek.

A kiállított képek az emberi életút állomásait követve kerültek fel a falakra, de ezen belül a padlón lévő színes vonalakkal elkülönítve megismerhetünk százötven fotográfián tizenhat jól körüljárt történetet is. A kiállítás látványos, vetített bevezetőrésszel indul a földszinten, ahol az archívum történetét ismerhetjük meg: látható itt többek között egy tekercs abból a Vácon gyártott Fortepan-filmből, amilyet egykoron egy ország használt, és amely nevet adott a gyűjteménynek is.

Az emeleti kiállítás a „gyermekkori” fotókkal indít, itt például a valamikori Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) sokrétű, gyerekeknek szervezett programjairól szerepelnek felvételek. Az „ifjúkor” Urbán Tamás adományát is tartalmazza, aki az Ifjúsági Magazin neves fotóriportere volt.

De itt vannak a Szalay Zoltán által az Új Tükörnek az ingázókról készített felvételei is, amelyek a párt akaratából nem jelenhettek meg. Aztán láthatunk egy aktképet Hegedűs István öttusázóról is, amint modellt áll Füle Mihály grafikusnak a régi húszforintos figurájához. A fotó mellé kiállították azt a grafikáját is, amelyen, mint ahogyan a kék papírpénzen is, már lepel takarja el az élsportoló altestét. A „felnőttkor” mindjárt egy kuriózummal, Lőw Mártonnak (1885–1943) a szibériai hadifogságban készített fotóival indít, ahonnan hatéves raboskodás után szabadult, és a Vlagyivosztokból induló és Triesztig tartó tengeri útra is vitte magával a házilagosan előállított, most vitrinbe tett előhívó szettjét. Itt kaptak helyet aztán a zsidómentő Carl Lutz fotográfiái is egy menlevél kíséretében. Az „öregkor” részlegbe került a BRFK nagyon izgalmas, 1956 és 1989 között készült anyaga, amely jórészt rendőrségi helyszíneléseket, bűnesetek rekonstrukcióit mutatja be. Itt van aztán néhány azon a kevés fotó közül is, amelyek a magyar holokausztról szólnak (1944-ből mindösszesen huszonnégy ilyen képet ismerünk, a pesti gettóról pedig egy felvétel sem került még elő).

Az utolsó történet idősebb Konok Tamás hagyatéka, aki haditudósító volt a II. világháborúban. Mindezek után levezetésként kaphatunk még egy összeállítást az ostrom alatt rommá lőtt Budapestről, mégpedig úgy, hogy a képek mellett ott van színesben a jelen állapot is, zárásként pedig az UVATERV vállalat fotóiból készített fiktív utca járható be.

A kiállítást a tervek szerint ma 11 órakor Krucsainé Herter Anikó kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár nyitja meg.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom