Kultúra
Kilencven éves Bergman vezető színésze, Max von Sydow
Max von Sydow a svédországi Lundban született értelmiségi családban, anyja tanár, apja etnológus volt. Tizenöt évesen színjátszó csoportot alakított barátaival, Strindberg- és Hjalmar Bergman-darabokat mutattak be. 1948-ban beiratkozott a stockholmi Királyi Drámai Színház színiiskolájába.
Először 1949-ben állt felvevőgép elé, egy béresfiút alakított Alf Sjöberg Csak egy anya című filmjében. A diploma megszerzése után játszott a malmői és norrköpingi színházban, majd 1960-ban a stockholmi Királyi Drámai Színházhoz szerződött. Színpadi alakításai közül kiemelkedett az Ingmar Bergman rendezte Peer Gynt címszerepe, de több Shakespeare-darabban is nagy sikert aratott. Ezt követően csaknem tizenöt éven keresztül Bergman egyik vezető színésze lett, játszott többek között a Szűzforrás, az Úrvacsora, a Tükör által homályosan, a Szégyen, a Farkasok órája, valamint a Szenvedély című filmekben.
1960-ban az amerikai George Stevens Minden idők legnagyobb története című bibliai tárgyú filmjében Jézust alakította. Jan Troell több filmet is forgatott vele, közülük is kiemelkedik az 1996-os Hamsun, amelyben mély drámaisággal idézte meg a kiváló tehetségű, ám politikai útvesztőbe tévedt Nobel-díjas norvég író alakját.
Nemzetközi filmes karrierje az 1970-es évek elején indult. Az angolul, franciául és olaszul folyékonyan beszélő színész leggyakrabban Hollywoodban dolgozott, de feltűnt angol és olasz filmekben is. A rendezők szívesen foglalkoztatták a mély érzésű, zárkózott, szellemileg kiemelkedő férfi szerepében, ám sokoldalú jellemábrázoló képessége miatt akciókban gazdagabb, szórakoztató tömegfilmekben is máig megállja a helyét.
Nagyszerű filmekben játszott. Emlékezetes alakítást nyújtott többek között Az ördögűző, A keselyű három napja, a Menekülés a győzelembe, a Flash Gordon, a Hannah és nővérei, a Dredd bíró, az Ellenséges vizeken, a Csodás álmok jönnek, és a Különvélemény című filmekben.
A nyolcvanas évektől a dán Bille Augusttal több nagysikerű filmet készített: a Hódító Pellét. A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját elnyerő alkotásban őt is az aranyszobrocskára jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
A kilencvenes években olyan nagy sikert aratott alkotásokban szerepelt, mint a Krzysztof Zanussi rendezte Csendes érintés, a Stephen King könyve alapján készült Hasznos holmik vagy a Scott Hicks nevével fémjelzett Hó hull a cédrusra.
Az utóbbi évek filmterméséből kiemelkedik a Martin Scorsese rendezésében, Dennis Lehane művéből készült Viharsziget, Stephen Daldry filmje, a Rém hangosan és irtó közel, melyért nyolcvankét évesen 2011-ben a második Oscar-jelölését is megkapta.
2015-ben a Star Wars-sorozat Az ébredő Erő című részében Lor San Tekkát játszotta. A hetvenes évek elejétől több tévés sorozatban is feltűnt. Játszott a Kolumbusz Kristóf, a Quo vadis? epizódjaiban, a világszerte népszerű Tudorokban Waldburg kardinálist alakította, legutóbb pedig a Trónok harca című, kultikussá vált amerikai televíziós sorozat hatodik évadában a Háromszemű Holló bőrébe bújt. Ez utóbbiért Emmy-díjra is jelölték 2016-ban.
Bár két Oscar-jelöléséből egyet sem sikerült díjra váltania, művészetéért számos rangos elismerést kapott, így egyebek között a Hódító Pelléért elnyerte a Bodil-díjat és az Európai Filmdíjat, 2006-ban a San Sebastián-i Filmfesztiválon életmű díjat kapott. 2017-ben a Los Angeles-i filmkritikusok szövetsége ugyancsak életművéért ismerte el, 2012-ben pedig a francia Becsületrend lovagja lett.
Mozgalmas pályájának köszönhetően a világ több pontján élt huzamosabb ideig. Jelenleg második feleségével, a filmrendező Catherine Brelet-vel Párizsban lakik. 2002-ben megkapta a francia állampolgárságot is.
