Jelentés a hó birodalmából

A budai Batthyány utca 67. szám alatt működő Várnegyed Galériában április 6-ig látható Kércz Tibor fotótárlata Fehér Vadon címmel. Az alkotó a veszprémi egyetemen szerzett mérnöki képesítést, aztán a külkereskedelemben alapozta meg egzisztenciáját. A természetfotózással mint bevallottan régi álommal, csak 2013-ban kezdett el foglalkozni. S mivel hosszú ideig érlelte ezt a döntést, fel is készült a nem is annyira könnyű hobbira, méghozzá a látottak és az elért eredmények alapján meglehetősen alaposan: valósággal berobbant a szakmába, és már az első képeivel, sorozataival sorra szerezte meg a különféle díjakat, mostanra olyan nagyságok között emlegetik a nevét, akik már évtizedek óta készítik különféle technikákkal képeiket.

Hogy mi a titka ennek a nem mindennapi sikernek, arra talán az üzleti életből hozott profizmus és eltökéltség lehet a magyarázat. No és az, hogy Kércz Tibor bevallottan nem dokumentálni akar csak, hanem jól komponált, professzionális eszközökkel készített képeivel valamit láttatni is akar még. Valamit, ami ott van a természetben, de sokszor észre sem vesszük, mert a mindennapok megoldásra váró gondjai elveszik a látásunkat erre. Fotóin megmutatja nekünk ezt a pluszt, amihez nem kevés tehetségre, szorgalomra és kitartásra is szüksége van, volt. A Fehér vadon című kollekció három esztendő termése, a harminckilenc kép télen vagy az örök hó birodalmában készült, 2016-ban például az Északi-sarkvidék mellett Japánban, Hokkaidó szigetén járt kamerájával az alkotó. Ahol óriás rétisast, mandzsu darvakat és a Japánban évszázadok óta tenyésztett sziklaszarvasokat is fényképezett, és egy hómajmot, avagy japán makákót a Jigokudani Nemzeti Parkban. Ott, ahol látható élvezettel ücsörögnek a hőforrások táplálta tavacskákban télen is ezek a nevükhöz képest inkább barnás színű emlősök. Kércz persze nem a fürdőzést élvező állatokat fotózta, hanem olyan majmocskát választott, amely éppen nagy küzdelemben van a mély hóval. Aztán 2017-ben a kanadai Ontarióban folytatódott a téli fényképezés: itt készült a kiállított kollekciót talán meghatározó hóbagolysorozat, ahol a mindent elborító, nagy, ködös fehérségből többnyire csak a madár két szemét vesszük észre. (S ha már bagoly, tavaly Kércz nyerte az év legviccesebb természetfotója címet a Comedy Wildlife Photo Awardson, a képén három borzas bagolyfiókát látni egy ágon, és a sorban az első éppen lepottyanóban van.)

A 2017-es év a kollekcióhoz még egy antarktiszi út fotóit is hozzátette, ahol hasonló havas környezetben szamárpingvineket, falklandi tokoscsőrű madarakat és kék szemű kormoránokat talált meg. Tavaly pedig jött a Spitzbergák, az Ayer-fjord és a svalbardi rénszarvasok, amelyek szinte feloldódnak, belevesznek a kietlen, havas, sziklás tájba. S végül a mögöttünk hagyott télen volt egy amerikai út is a Yellowstone Nemzeti Parkba, ahol a méteres hóval küzdő bölények meg a hideget és havat egykedvűen tűrő, elmélázva baktató prérifarkas lett a főszereplő. S hogy ne maradjunk itthon készült fotó nélkül, Kércz tett a fekete-fehér, de mégis sokszínű kollekciójába európai muflonokat is, a gerecsei hóesésben fényképezve.