Megrajzolt huszárok

Főként a magyarországi feltöltésű huszárezredek egyenruhái szerepelnek a Somogyi Győző grafikái – 1848–49 emlékképei címmel nyílt kiállításon a Hagyományok Házában, a „Csecse-huszárokként” emlegetett Hannover-ezredtől egészen a jászkun Nádor-huszárokig, utóbbi regimentben szolgált egy ideig Görgei főhadnagyként.

Az eredeti metszetek, fotók és leírások alapján megrajzolt és színezett rajzokból álló kiállítás központjában tizenkét katonatiszt arcképe áll, amelyek a tíz évi munkával megrajzolt, megfestett Magyar Hősök arcképcsarnoka című sorozatból lettek kiválasztva. Az ismert nevek (Görgei Artúr, Józef Bem, Damjanich János, Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő) mellett olyan hősök néznek le ránk, mint Bátori Schulcz Bódog és Földváry Károly ezredes vagy éppen Zágonyi Károly hadnagy, aki emigrálása után az Egyesült Államok polgárháborújában ért el őrnagyi rangot.

Az arcképcsarnokok mellett kapunk egy csokorra valót Somogyi jellegzetes tusrajzaiból is: láthatunk többek között menetelő honvédszakaszt csappantyús, szuronyos puskákkal, egy városka piacterén megpihenő huszárokat és az őket bámuló gyereksereget. Továbbá egy jelenetet a besztercei ütközetből, amelyen a honvédek és császári ulánusok küzdenek egymással.

Somogyi művei mellett az ünnepi tárlat gerincét adják Plohn József (1869–1944) műtermi fotográfiái a forradalom és szabadságharc veteránjairól.

A képek 1902-ben készültek a Kolozsvári Országos Történeti Ereklyemúzeum kezdeményezésére, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára a Hódmezővásárhelyen és környékén élő másfélszáz 1848–49-es katonáról, ezek közül látható most tizenöt fotó a kiállításon.

Az idős, hetven felett járó hadfik kitüntetéseikkel, karddal feszítenek a semleges hátterek előtt.

A fotográfiák és művészi alkotások mellé a kiállítás kurátora olyan tárgyakat is keresett Magyar Népi Iparművészeti Múzeum hatalmas anyagából, amelyek a forradalomhoz és szabadságharchoz, valamint annak utóéletéhez kapcsolódnak. Mert a történelmi ismeretek, mint tudjuk, jórészt a folklór segítségével hagyományozódnak tovább. Így például az aradi vértanúk emlékdala keresztelőkön, esküvőkön és névnapokon is elhangzott a tizenkilencedik század második felében – Bartók Béla a legkeletebbre fekvő magyar nyelvű faluban, Gyergyócsomafalván is felgyűjtötte 1912-ben. Így alakultak ki a borsodi Tard szőtteseinek motívumai a kétforintos Kossuth-bankó szegélyének mintájára, így jelentek meg a szabadságharc leverése után a nemzeti színek a mezőtúri fazekasok munkáin. És így jelennek meg a nemzeti szimbólumok, címerek a vitrinekben is látható fafaragásokon – az 1848. évi XXI. tc. arról is rendelkezett, hogy „a nemzeti szín és az ország czímere ősi jogaiba visszaállítatik”.