Templomból múzeum

A franciaországi gazdaságok nagyvonalú rendjét idéző, hatalmas területű almáskertek, katonás kukoricaföldek, aranyló gabonatáblák között vezet – Somorja felől – az aszfaltozott bekötőút Alzbetin Dvorba, magyarul Erzsébetudvarba. Kikövezett gyalogjárdák, fiatal dísz- és gyümölcsfák szegélyezik a megtervezett utcákat, a kocsibejárós sorházak módos lakókra utalnak.

Sok víz lefolyt azóta a Kis-Dunán, hogy főtisztelendő Ipolyi Arnold – a magyarhoni műemléktudomány úttörője – 1858-ban meglátogatta a helyet. Észak felől a szomszédos Csallóközcsütörtökből érkezett az akkori majorságba. „Az útról, amely Szent Erzsébet felé vezet, öt magas halom is látható, melyeknek alakjuk pogány sírhalmokat mutat. Ásatáskor a nép gyakran talált emberi csontokat és fegyvertöredékeket. Szent Erzsébet ma már csak egy gazdasági udvarból és a templomból áll, amely utóbbi magtárnak használtatik” – írta a Vasárnapi Ujságban megjelent beszámolójában. Ipolyinak a Csallóköz műemlékeiről 1859-ben készített könyvében, majd az 1994. évi új kiadásában olvashattuk Szent Örzsébetről szóló cikkét. A csütörtökhelyi plébánia régi iratai szerint egykor önálló parókiaként működött, tehát a Pázmány Péter kardinális idejében összeírt jegyzékből (helymeghatározás nélkül) forrásként is szolgálhatott. Egy 1390-ben keltezett oklevél szerint 1244-ben épülhetett a templom, IV. Béla király uralkodása idején. Páter Ipolyi alaposan körüljárta az elhagyott romot. Megmérte az épület belső terét, amely 52 láb és 2 hüvelyk (17 méter) hosszú, 24 láb (7,5 méter) széles és 18 láb (6,5 méter) magas. A 13. század építkezéseire utal a keleti irányba tájolt, félköríves szentély.

Átlagos érdeklődésű utazó észre sem venné, de a formája könnyen elárulja magát: a kései román kori és a korai gótika átmeneti korszakában gyakran követték a hasonló formájú, egyhajós és félköríves apszisú „divatot”. IV. Béla király 1244-ben fogadalomból rendelte el az Erzsébet-templom építését, a Nagyszombat melletti (téglatornyos) Bádony-Kápolnán (Kaplna) levő társával együtt, a nénje, Árpád-házi Szent Erzsébet asszony tiszteletére (lásd: Rejtőzködő Magyarország 74. szám).

A török hadjáratok idején tönkrement a templom. Az 1634. évi egyházlátogatáskor romosnak találták a vizsgálók, Szelepcsényi érsek barokk stílusban renováltatta. Ám a 18. század végén emeletes udvari magtárrá alakították át az elhagyott épületet. Az 1950-es években mezőgazdasági raktárként szolgált, majd az 1970-es évektől helytörténeti és néprajzi gyűjteményt, a régi gazdálkodó életmódot és a falusi mesterségeket bemutató múzeumot rendeztek be a háromszintesre alakított épületben.

Béke (Mierovo) négyszázötven lelkes kisközség a Csallóköz felső, nyugati részén, kilenc kilométerre Somorjától. A település neve különös jelentésbeli átalakulásokon ment át. Az első ízben 1252-ben felbukkant, majd 1260-ban újra jelentkezett Beke helynév (írott alakban Weke) az azonos régi magyar személynév származéka. E formában szerepel a pozsonyi főesperesség 1390. évi jegyzékében is. Trianon után a Sklenárovo (üveges) nevet kapta, 1960 óta nevezik újra Békének. A Szent Mihály arkangyal titulusú plébánia épülete ugyancsak a 13. századból ered, hasonló formában a közeli rokonemlékekhez. A tíz méter hosszú, nyolc méter széles hajó déli falán feltárt román stílusú tölcsérablakok igazolják a régi templom mivoltát.