Külföld
Egyszerre sújtott le a négy elem Japánra
Tizenkét éve történt a nagy kelet-japáni földrengés, amit fukushimai katasztrófaként jegyzett meg a világ
Ritkán fordul elő, hogy mind a négy elem, a tűz, a víz, a levegő és a föld egyszerre esküszik össze az ember, egy nép, egy ország ellen. Tizenkét évvel ezelőtt, 2011. március 11-én azonban épp ez történt Japánban. Az a nap nem csak az áldozatok, több százezer szeretteit, otthonát, minden vagyonát elvesztő ember életét változtatta meg, hanem az egész világot.
A föld
Délután 2 óra 46 perckor az Oshika félszigettől mintegy 72 kilométerrel Keletre, a Csendes-óceán mélyén megremegett a föld. A lökéshullámok pillanatokon belül elérték Japán északi, Tohoku régióját. A földrengés hat perce alatt számottevő károk keletkeztek az út- és közműhálózatokban, valamint az épületekben is, de annak ellenére, hogy a maga Richter-skála szerinti 8,9-9-es erősségével ez volt a szigetország történetének legerősebb földrengése, az igazán komoly tragédia nem ekkor következett be.
A víz
Kevesebb mint egy órával később jelentették, hogy a földrengés keltette cunami helyenként csaknem negyven méter magas hullámaival elérte a partot, 15.55-kor filmre vették, amint lecsap a Miyagi prefektúra partvidékén található Sendai repülőtérre. Az ár gépeket, autókat, lényegében mindent elsodort, ami az útjába esett, és tovább folytatta pusztító rohamát a szárazföld belseje felé. A víz 101 úgynevezett cunami evakuációs zónát, vagyis olyan parti területet érintett, amelyek egy szökőár esetén veszélynek vannak kitéve. A jelzőszirénák ugyan abban a pillanatban felbőgtek, ahogy a panelháznyi hullámok feltűntek a láthatáron, ennek ellenére az események olyan gyorsan történt, és a szökőár olyan erővel csapott le, hogy sokaknak esélyük sem volt a menekülésre. Néhány perc leforgása alatt teljes városok tűntek el a föld színéről.
A tűz
Mindeközben, 15.41-kor a 12-13 méteres hullámok átcsaptak a Fukushima Daiichi atomerőmű partfala fölött és elárasztották az 1-4. blokk reaktorépületének alsó szintjét. A víz miatt meghibásodtak a vészhelyzeti generátorok, és ezzel megszűnt a keringető szivattyúk áramellátása, ami három hidrogénrobbanáshoz vezetett. De tüzeket és robbanásokat jelentettek számos part menti kikötőből is, a hullám által elsodort hajók ugyanis gyakran lángra kaptak, és az ár, mint valami megállíthatatlan tűzfal érkezett meg a kikötőkbe, ahol emiatt tűz ütött ki, tartályok repültek a levegőbe, hogy aztán pillanatokkal később örökre eltűnjenek a tajtékban.
A levegő
Az erőmű hűtőrendszerének meghibásodása miatt a reaktorok elkezdtek túlmelegedni, s a robbanások következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe. A japán kormány kénytelen volt nukleáris vészhelyzetet hirdetni, és az erőmű 20 kilométeres körzetéből kitelepíteni az embereket. A következő napokban tovább romlott a helyzet, újabb robbanások történtek, és még több szennyező anyag szabadul ki, emiatt a zóna határát további 10 kilométerrel, 30 kilométerre kellett kibővíteni. A csernobilihoz hasonló infernó elkerülése érdekében végül 50 szakember – akik önként vállalták a korai és fájdalmas halált, hogy ezzel milliók életét mentsék meg – visszatért az erőműbe.
A nagy kelet-japáni földrengés legkevesebb 15, más források szerint 19 ezer halálos áldozatot követelt. Csaknem negyedmillió ember vált miatta földönfutóvá. A károkat 200-300 milliárd dollárra becsülik. A japán kormány és az erőművet működtető TEPCO vállalat sokáig próbálta a külföld felé elbagatellizálni veszély mértékét, idővel azonban kénytelenek voltak beismerni, hogy a baj sokkal nagyobb, mint állították. Az erőmű a mai napig fejtörést okoz a japán kormánynak, már csak azért is, mert a területén hordókba zárva nagy mennyiségű radioaktív vizet tárolnak, amit a széles körű nemzetközi tiltakozás ellenére a tervek szerint idén tavasszal a tengerbe szivattyúznak. A katasztrófa közvetlen belpolitikai következménye Kan Naoto miniszterelnök bukása és Abe Sinzó választási győzelme volt, egyúttal indulatoktól sem mentes társadalmi vita kezdődött az atomenergia jövőjéről. Bár Tokió végül nem szakított radikálisan a nukleáris energiával, ezt megtette helyette Németország, melynek vezetése valamiért jó ötletnek tartotta megfelelő alternatíva hiányában is rövid határidővel megkezdeni az erőművei lekapcsolását. Fukushima tehát megtette a magáét.
