Külföld
A húszik a Vörös-tengert vérvörösre festik, a térség a közel-keleti konfliktus gócpontjává válik
A Jemen északi részén élő síita iszlámhívő húszi népcsoport, az ugyancsak síita Irán „meghosszabbított keze”
Lehet, hogy a húszik a terrortámadásokkal túllőttek a célon. A szó szoros, de átvitt értelemben is. Elsősorban azért, mert a létfontosságú tengeri útvonalon, a Vörös-tengeren, már nem csak kereskedelmi hajókat támadtak meg, hanem az amerikai és brit haditengerészetet is.
Ma még nem világos, hogy a kemény amerikai és brit légierő válaszcsapásai milyen mértékben tették tönkre a húszik jemeni infrastruktúráját. Ha az angolszászok ki tudnak tartani, akkor az ügynek beláthatatlan következményei lehetnek, mert elkerülhetetlen lesz a jelenlegi közel-keleti válság eszkalálódása. Valószínűleg ugyanaz a formula valósul meg, mint amilyent már átéltünk Szíriában és Irakban, vagyis a térségben követlen nagyhatalmi szembenállás lesz.
Ez annak a hozadéka, hogy az Arab-félsziget déli részén kialakult nemzetközi konfliktus szintet lépett. A kereskedelmi hajók elleni támadások ugyanis a húszik szemében csak másodlagos célpontok voltak. Például az a panamai zászló alatt „futó”, de izraeli tulajdonosi hátterű hajó is, amelyet megtámadtak, illetve elfogtak olyan konténerszállítót, amelynek a kiesése, éppen a nagy kapacitása miatt, érzékeny veszteséget jelentett.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Jemen északi részén élő síita iszlámhívő húszi népcsoport, az ugyancsak síita Irán „meghosszabbított keze”. A húszik hasonló a helyzetben vannak, mint a szintén síita Hezbollah terrorszervezet, amely Dél-Libanonban rendezkedett be. A húszik sem harckészültségben, sem pedig politikailag nem tudtak volna kitörni a térségben jelenlevő törpe terrorszervezetek kaotikus világából, ha Irán nem találja meg őket. Az eredetileg vallási alapon szervezett erőszakhálózat később kiszélesedett és ma már elsősorban a Nyugat- és Amerika-ellenes világnézeti alapon áll.
A kérdés most az, hogy a húszik miért most vállalták fel a szemükben első vonalbeli ellenség közvetlen megtámadását. Több tényezőt is figyelembe kell venni, ha a kérdésre választ akarunk kapni.
Nehéz lenne letagadni, hogy a húszik november óta tartó ámokfutása, amelyet az általuk előszeretettel használt drónokon keresztül „mutattak be”, meglehetősen hatásos volt. Az okozott kár közvetlenül egyik nagy hajózási társaságot sem verte a földhöz, de a támadások okozta félelem és kockázat annál inkább. Az egyéb veszteségekről már nem is beszélve.
A biztosító társaságok a csillagos égik emelték díjaikat és mindent összevetve a kereskedelmi hajók üzemeltetői úgy döntöttek, hogy elhagyják az Európát Ázsiával összekötő legrövidebb útvonalat, a jövőben Afrika megkerülésével szállítmányoznak. Az út így két-három héttel tovább tart, mintha a Szuezi-csatornát használnák. A húsziknak pedig a nyugati civilizáció megkárosítása volt az egyik céljuk, valamint Egyiptom így havonta akár 750 millió dollárt is veszíthet, mivel elesik ennek fontos vízútból származó bevételeitől.
Van azonban itt egy másik fontos szempont, amiért a húszik most döntöttek a konfliktus eszkalációja mellett. Ez ideig a húszik drónokkal támadtak. Ebből több típus is a rendelkezésükre állt, elsősorban Iránban gyártott harci eszközökről van szó, de a húszik saját maguk is előállítottak hasonló fegyvereket.
A drónok viszont nagyon lassan repülnek, belsőégésű motorokkal, vagy akkumulátorral meghajtott villanymotorral működnek és propellert használnak, általában 30 kilógrammos robbanófejet hordoznak és hatótávolságuk sem túl nagy – állítja Stephen Bryen a Reagan-kormány egykori védelmi államtitkára.
Most viszont a húszik hajók ellen kifejlesztett ballisztikus rakétákat kaptak Irántól. Ezek rakétamotort használnak, gyorsak, ezért nehezebb ellenük védekezni, a védelem reakcióideje lecsökken, a hatótávolságuk nagyobb és jelentősebb tömegű robbanóanyagot képesek hordozni, mint a drónok.
Ráadásul a húszik pontosan tisztában vannak vele, hogy a védelemhez szükséges, hajókra telepített elhárító rakéták használata költséges „mulatság”. Egy-egy rakéta kilövése egy-két millió dollárba is belekerül. Ráadásul ezek a rakéták csak korlátozott számban állnak rendelkezésre az amerikai és brit haditengerészetnek. Vagyis pótolni kell azokat, ha az angolszászok hosszabb időre akarnak berendezkedni a húszik elleni harcra.
A húszik taktikája hasonló, mint amit a Hamász terrorszervezet Izrael ellen használt, vagyis túlterhelik a védelmi rendszert, hogy az ne tudjon hatékonyan működni.
Mindezzel a húszik elérték, hogy a mostani legújabb közel-keleti válságban a súlypont Gázáról „átterelődjön” a Vörös-tengerre. Ennek oka, hogy az izraeli hadsereg ugyan súlyos csapások mért a Gázai-övezetre, de nem foglalta el annak teljes területét, a harcok intenzitása csökkent, elhúzódó háborúra kell számítani.
Így a húszik elérték, hogy jelenleg nem a második frontot nyitották meg, hanem, kitudja meddig, átvették az első front szerepét. Sok vér fogja még vérvörösre festeni a Vörös-tenger vízét.
