Washingtont bosszantja a magyar különutasság

Noha az Európai Unió „legnagyobb játékosai” határozottan támogatták az Oroszország elleni szankciók bevezetését, a kisebbek közül nem mindenki boldog. Leszámítva a „leggyávább és legengedelmesebb bábokat, azaz a balti államokat és Lengyelországot”, a cseh, szlovák és magyar vezetésnek már „meg kellett csavarni a karját”, hogy belemenjen Moszkva megbüntetésébe – ezekkel a kemény kijelentésekkel indította tanulmányát Christine Stone, az amerikai Ron Paul Institute munkatársa. A már visszavonult libertariánus képviselő által létrehozott kutatóintézet írása szerint a három említett ország energetikailag függ Moszkvától, amellyel erősek a gazdasági kapcsolatai is. Az erős nyugati túlzások szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök új vasfüggöny mögé akarja vonni ugyan őket, Stone szerint Oroszország valójában eléggé problémamentes szomszéd volt számukra az elmúlt negyed évszázadban. A napokban megjelent tanulmány külön-külön vizsgálja, hogy Washington hogyan próbálja „megnevelni” a három országot.
Stone felidézte, hogy novemberben Milos Zeman cseh elnök elmondta, hogy hamis volt az egyetemista Martin Smid agyonveréséről szóló 1989-ben elterjesztett hír, amely kirobbantotta a „bársonyos forradalmat”.

Mint írta, az évfordulón Putyin és Zeman arcát formázó papírmasé-maszkot viselő tüntetők jelentek meg Prága belvárosában, feltűnt néhány ukrán zászló, de olyan transzparens is, amely Ecuador baloldali elnökét, Rafael Correát kritizálta – aki a legkevésbé sem tartozik az ismert személyiségek közé Csehországban. A szerző beszámolt az elnöki palota előtt tüntető diákokról és az évfordulós ünnepségen történt tojásdobálásról is. Mint írta, Václav Klaus után Zeman személyében is olyan elnöke van Csehországnak, aki erősen kritikus az Európai Unióval szemben. Zeman ráadásul normális viszonyt akar Oroszországgal, polgárháborúnak nevezte az ukrán konfliktust, Mihail Hodorkovszkij egykor bebörtönzött Jukosz-vezért pedig bűnözőnek. Nem csak ő szúrja a Nyugat szemét Stone szerint, hanem azt Ano (Igen) párt vezetője, a Berlusconihoz hasonlított milliárdos, Andrej Babis is, aki felbukkanásával sok érdeket sértett meg, és támogatta a nukleáris energia felhasználását is, amivel magára haragította a megújuló energia uniós lobbistáit.

Szlovákia sem számít sokkal megbízhatóbb szövetségesnek Stone szerint. Mint írta, Robert Fico szociáldemokrata kormányfő kritizálta az Oroszország elleni uniós szankciókat, láthatóan akarata ellenére egyezett bele a megszavazásukba, ahogy abba is, hogy saját országának készleteiből szállítson gázt Ukrajnának. „Mivel Szlovákia tagjai az uniónak és az eurozónának is, Fico keze meg van kötve, a birodalom azonban százszázalékos behódolást vár, nem kevesebbet” – fogalmazott Stone. Szerinte a Ficót az elnökválasztáson meglepetésre legyőző Andrej Kiska – aki a brüsszeli és a hazai elit köreiben is népszerű – remek ügynöke lesz Szlovákia „helyes” irányba terelésének.

„Semmilyen pozsonyi és prágai kijelentés vagy tett nem mérhető azonban ahhoz az engedetlenséghez, ami Magyarországról jön” – tért át hazánkra Stone. Orbán Viktor nyíltan ellenkezett egy sor ügyben, amivel feldühítette az uniót, sőt, „ami még veszélyesebb a hosszú távú túlélése szempontjából”, az Egyesült Államok célkeresztjébe került. A 2010-es kétharmados győzelme után Orbán „Magyarországot tette az első helyre” a fontossági sorrendben, elkergette az IMF-et, kiutasította a Monsantót és betiltotta a génmódosított vetőmagok használatát, csökkentette az üzemanyagárakat, a német modellre hasonlító választási rendszert vezetett fel, és felére karcsúsította a parlamentet – sorolta Stone. „Valaminek biztosan jól kellett mennie, hiszen 2014-ben újra kétharmaddal győzött a Fidesz” – jegyezte meg. „A tekintélyelvűség vádja már megjelent egy ideje, főleg az egyre növekvő számú és zömmel külföldi finanszírozású civilszervezettől, de olyan akadémikusok részéről is, mint a princetoni Kim Lane Scheppele, aki mindenáron meg akarja mutatni, hogy a Fidesz győzelmei valójában kudarcok voltak” – írta Stone. A szerző szerint Orbán komolyan feldühítette Washingtont a paksi megállapodással és a szankciók megkérdőjelezésével, illetve azzal, hogy a Putyin elleni gyűlöletkampány dacára is kitartott a Déli Áramlat mellett. „A washingtoni Cosa Nostra figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy” – idézte megfigyelők véleményét Stone.

Aligha független szerinte mindettől, hogy a térség ügyeivel foglalkozó amerikai cég, a Center for European Policy Analysis tanácsadó testületét olyan – nem épp oroszbarátságukról ismert – „félelmetes rendszerváltókkal” erősítették meg, mint Anne Applebaum történész, Carl Bildt volt svéd külügyminiszter vagy Toomas Hendrik Ilves észt elnök. „Vajon szeretné-e Közép Európa követni az apokalipszis ezen lovasait? Valószínűtlen, hogy bárkit is megkérdeznek erről a szponzorált tüntetőkön kívül” – zárta sorait Christine Stone.