Újra napirenden a forrásmegvonás

Nagy port kavart tegnapra, hogy kedd este a brüsszeli Politico portál megszellőztette, a német kormány tanulmányozza annak lehetőségét, hogyan köthetnék a kohéziós támogatások kifizetését az alapvető jogállamisági elvek betartásához. A cikkben Lengyelországot hozzák fel példaként, mint lehetséges érintettet. A szövetségi kormány állásfoglalása az EU 2020 utáni kohéziós politikájáról címmel, a gazdasági minisztériumban készült dokumentumról beszámolt a Der Spie­gel című hírmagazin is, hírportálján kiemelve, hogy „még a varsói és a budapesti kormány bírálóinak körében is vannak, akik kételkednek a felvetett javaslatok ésszerűségében”. Ahogyan arra Elmar Brok, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) európai parlamenti képviselője rámutatott, a kohéziós támogatásokról is rendelkező, úgynevezett többéves pénzügyi keretről egyhangúlag kell dönteni az Európai Tanácsban, ez pedig aligha valósulna meg. Corina Cretu román uniós biztos, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős tagja óva intett attól, hogy büntetőeszközzé tegyék a kohéziós politikát.

A német kormány rövidesen nyilvánosságra hozza az európai uniós kohéziós támogatások kifizetését a jogállamiság betartásához kötő javaslatát – közölte tegnap a szövetségi gazdasági minisztérium szóvivője, Tanja Alemany. Megerősítette, hogy a dokumentumban valóban szerepel, hogy meg kell vizsgálni, miként lehet a jogállamiság elveinek betartásához kötni a támogatások kifizetését. A felvetésre érkező reakciókat a nyilvánosságra hozatalt követően kommentálják majd.

Robert Fico szlovák és Beata Szydlo lengyel miniszterelnök egyaránt bírálta és elfogadhatatlannak nevezte szerdai közös varsói sajtóértekezletükön a német felvetést. „Nagyon veszélyes lenne, ha egy szabályos pénzügyi eszköz, mint amilyenek a kohéziós alapok vagy az EU alapértékeinek egyike, a szolidaritás, a politikai harc eszközeivé válnának” – jelentette ki Fico. Szydlo úgy ítélte meg: a kohéziós alapok kilátásba helyezett felfüggesztése „nyíltan megszegi az uniós alapszerződéseket”. Varsó készen áll új költségvetési megoldások megvitatására, de nem a nemzeti érdekek feladása árán – mondta. Rámutatott: Lengyelország évi 200 milliárd zlotyt (mintegy 58 milliárd euró) fizet be az Európai Unió költségvetésébe, amely „ezért sem lehet kirekesztő Közép-Európa iránt”.

5 perces interjú: Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója

– Miért vetődött fel a támogatási rendszer átalakítása?

– A kohéziós politikáról régóta vita zajlik az unión belül, egyes nettó befizető tagállamok szeretnék, ha az teljesen megszűnne. Azzal érvelnek, hogy feneketlen zsákba öntik a pénzt, amikor a fejletlenebb régiókat támogatják. Persze nem a mi térségünkkel példálóznak, hanem a déli perifériá­val, amely évtizedek óta kapja ezeket a forrásokat, felzárkózása azonban többnyire elmaradt.

– Érdeke vajon Németországnak mindez?

– Nem, hiszen paradox módon az Európai Unió legerősebb gazdasága profitál a legtöbbet a leggyengébbeknek járó forrásokból – ezt legutóbb Günther Öttinger, a német EU-biztos vallotta be. A szegényebb régiókban sokszor pont német cégek valósítják meg az infrastrukturális beruházásokat, illetve, ha maguk a cégek nem is németek, az építkezések során használt munkagépek jó eséllyel azok. A kiszivárgott javaslat igazi „német termék”: látszólag kompromisszumra épül, ami mindenkinek enged egy kicsit, de a legjobban azért mégiscsak Németország járna vele. Megmaradnának a kohéziós források, ám többé már nemcsak a szegényebb régiók profitálhatnának a forrásokból, hanem például a migrációs válságot a brüsszeli kívánalmaknak megfelelően kezelők is.

– Hogyan jön a képbe a jog­államiság?

– Meggyőződésem, hogy a jogállamiság homályos fogalmának összekapcsolása a fejlesztési források folyósításával tulajdonképpen Lengyelországnak szóló fenyegetésként került a javaslatba, de nekünk, magyaroknak ugyanennyire félelmetes. Remélhetőleg a tagállamok vezetői felismerik a csapdát: a demokrácia és jogállamiság elvont fogalmai nem számszerűsíthetők, az új kohéziós alap hamar a politikai nyomásgyakorlás eszközévé válna. Ez senkinek sem érdeke, hiszen lehet, hogy az EU jelenlegi vezetésének a lengyel vagy éppen a magyar kormány politikája szúrja a szemét, de ha fordul a politikai széljárás, más kerülhet a szégyenpadra.